Hogy éreztek azzal kapcsolatban, ha a szüleitek támogathatnának anyagilag, de nen teszik/tették meg?
Nem az a kérdés, kell-e támogatni egy fiatal felnőttet, mert nyilván senki nem köteles erre, a szülök eldöntik, mit csinálnak a pénzükkel, blabla, ezeket a szokásos sallangokat hagyjuk ki, mert nem ez érdekel.
A kérdés azokhoz szól, akiknek tehetősebb szüleik vannak, de nen segítettek be sosem anyagilag, bár beldfért volna nekik, értsd pl. nem adtak egy forintot sem az életkezdéshez lakásönerőbe.
Hogy éreztek ennek kapcsán, pláne, mikor látjàtok, hogy mást meg segítenek?
Mi mindig periférián mozogtunk, de 10-15 éve mondtam, hogy vegyük egy lakást.
Kellett volna 1-2 millió Forint önerő meg pár millió hitel. Persze ők azt mondták, hogy mit képzelek, meg hogy "jó az, ha van tartalék". Aztán az egész pénzt bukták amikor miniszterelnökünk elvette a magánnyugdíj megtakarításokat.
Ha akkor segítettek volna lakást venni sokkal előrébb lennék az életben és NEKIK IS sokkal többet tudtam volna visszaadni, tudtam volna őket segíteni.
Így viszont közel 10 évem azzal telt, hogy legalább az önerőt össze tudjam kaparni ami bőven 10+ millió Forint volt és életem végéig el vagyok adósodva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!