Magától elfelejti, hogy utaljon, de ha szólok neki, akkor én vagyok a szemét? Hogy lehet ezt a problémát kiküszöbölni?
Nappalin tanulok (mert nincs levelező), a szüleim támogatnak anyagilag, ebben állapodtunk meg, elmondásuk alapján nem jelent gondot. Sajnos a bevételem arra elég, hogy ki tudom fizetni a lakhatásomat, meg a havi tömegközlekedést és ennyi, utána marad 10 ezrem, ami nyilván nem elég egy hónapra, mert nem vagyok fényevő.
Az van, hogy a szüleim havonta támogatnak, de anyu sokszor, hogy időszerű lenne(közös számlájuk van, amit anyu kezel). Ha mondom neki, akkor mindig megy a sértődés, szájhúzogatás hogy csak azért mentem haza, csak azért hívtam a hétvégén, hogy szóljak, meg ilyenek. Főleg most, hogy hétköznap kevesebbet üzenetet írok, mert a legrövidebb napom is hatig tart, anyu meg nyolckor alszik mindig, mert megszokás jellegűek hajnali fél négykor felkel legkésőbb, akkor is, ha szabadságon van, meg egyébként is elég lenne hatkor (ő mondta), ha meg olyankor írok, amikor nincs fent, akkor nem ír vissza, szóval elég szűk az a napi maximum két órás időintervallum, amikor benne van a pakliban, hogy válaszol is. (A faterom beéri a hétvégi videochattel)
Komolyan, mi a megoldás, hogy ne legyen sértődés havonta abból, hogy szólnom kell, hogy utalja már el azt, amit megbeszéltünk?
(Előre megjegyezném, nem vagyok hajlandó passziváltatni, ha ez opció lenne, akkor is leghamarabb a köv. félévben lenne megoldható, a jelenleginél több munkát meg nem tudok elvállani, szóval ezeket le se írja senki)
válasza:
válasza:Nekem ebből az jön le, hogy mégiscsak gond neki(k), hogy téged támogassanak. Anyagilag amúgy tényleg bírják? Nem az elmondásukat kérdezem, hanem hogy te hogy látod, ha náluk vagy: mennyire kell meghúzniuk a nadrágszíjat azért, hogy téged támogathassanak? Mert lehet, hogy csak sajnálják rád költeni, de lehet az is, hogy nekik ezt problémás kigazdálkodni, csak nem akarják neked elmondani.
Sajnos már nem vagy gyerek, már nem várhatod el a támogatást. Rendes a szüleid részéről, hogy megteszik, de érdemes lenne a fentebbi kérdéseket átgondolnod. Sokakat egyáltalán nem támogatnak a szüleik, ők is megoldják. Nyilván melósabb, kompromisszumokkal jár, de mivel már felnőtt vagy (még ha tanulsz is), neked sem ártana empatikusabbnak lenni a szüleiddel és nem készpénzként venni, hogy az igényeidet finanszírozzák.
#4 Nekem nem úgy tűnik, hogy gond lenne. Alapból anyu mindig engem kér meg, hogy csináljam az utalást, mert ő "nem ért hozzá", ő csak figyeli, hogy tényleg annyit utalok-e, amennyit, szóval belelátok valamennyire a dolgokba.
Mindenesetre akár gond van, akár csak sajnálják rám azt amennyibe az étkezésem meg a higéniai cuccaim kerülnek, akkor talán kezelhetnének annyira felnőttnek, hogy ezt a tudtomra adják, normálisan, játszmázás nélkül.
Nem tudom milyen kompromisszumra gondolsz, mindig mindent a lehető legolcsóbban hozok ki, ennél lentebb nem tudom faragni a kiadásaimat, a jelenleginél többet meg nem tudok dolgozni.
válasza:"akkor talán kezelhetnének annyira felnőttnek, hogy ezt a tudtomra adják, normálisan, játszmázás nélkül."
Teljesen igazad van, azt leszámítva, hogy valószínűleg ez nem arról szól, hogy felnőttként kezelnek-e, hanem hogy tudnak-e egyenesen kommunikálni, mennyire korlátozzák őket a saját maguk által elfogadott társadalmi szabályok (pl prioritás-e az életükben, hogy a szomszéd mit gondol majd róluk, ha megtudja, stb.).
A kompromisszum konkrétan nem határozható meg kívülről. Ha te úgy ítéled meg, hogy számodra az a legfontosabb, hogy ők segítsenek anyagilag, mert te semmiképp sem vagy hajlandó passziváltatni, hogy pl elmenj főállásban dolgozni X ideig pénzgyűjtés céljából, akkor a részedről az ideális kompromisszum az, hogy elfogadod, hogy nincs hatásod arra, anyukád mennyire szívesen utal-e pénzt neked.
Ha jobban zavar az, ahogy anyukád viselkedik, akkor pedig félre kell tenni azt a vágyadat, hogy egyben letudd a képzést, és elmész közben dolgozni,így nem kell kérned a pénzt anyukádtól.
Mind a kettő valid lehetőség. Sokan vannak, akik elmennek dolgozni 1-2-3 évre (vagy rövidebb időre, pl külföldre), hogy összeszedjenek egy kezdőtőkét az álmaikhoz. És sokan vannak azok is, akik megalkusznak a helyzettel, hogy letudhassák az egyetemet.
Megpróbálhatsz leülni anyukáddal beszélni, ártani nem fog, de ha képtelen egyenesen kommunikálni, akkor valószínűleg sokra nem mész majd vele.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!