Hogyan mondjam el a szüleimnek hogy nem érzem magam jól?(Mentálisan)

Utálom ezt a mentalitást. ,,A te problémád nem olyan súlyos, nem kell vele foglalkozni, másnak sokkal nagyobb gondjai vannak." És? Számodra (és normál esetben a szüleid számára is) a te jóléted a fontos, nem leszel jobban attól, hogy xy-nak sokkal komolyabb gondjai vannak. Eleve már ez is relatív, hogy kiről milyen megjegyzés pattan le, ki mit vesz a szívére, ki mitől fogja rosszul érezni magát. Mindenki problémája valid, mindenki egyformán megérdemli a segítséget. (Az meg csak hab a tortán, hogy ha esetleg a segítség hiánya miatt veled valami durvább dolog történik, még te leszel a hibás, hogy miért nem szóltál időben.)

Kérdező, kitartást neked. Már az is nagyon bátor, és erős jellemre vall, hogy nem eltitkolva, magadban szenvedve akarod megoldani a dolgokat, hanem mertél segítséget kérni. Sokszor ez nehezebb, mint maga a gödörből való kilábalás. Ne hagyd, hogy a szüleid lenyomjanak. Ha már ők vakok és süketek a problémáidra, keresd meg az iskolapszichológust (szerintem egy konzultációhoz nem szükséges aláírás. Elmész, elmondod neki a problémáidat, és ő segíteni fog neked, esetleg beszél a szüleiddel is, és elmondja, hogy tényleg szükséged lenne egy szakemberre. Hátha akkor anyádék is belátják, hogy ezt nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni). Vagy a különböző lelkisegély vonalak, ott is meghallgatnak téged.

[link]

Jobbulást!!

Ne válaszoljon olyan, akinek f*ja nincs: de, az iskolapszichológusi kezeléshez KELL szülői engedély! Mint ahogy az alapellátáson kívüli szakorvoshoz se mehet kiskorú egyedül. Az, hogy ti miről fantáziáltok, az teljesen mindegy.

Viszont ahhoz, hogy egyszer elmenj és ismertesd a helyzetedet, nem kell engedély, az iskolaorvoshoz még úgy se, és az már az iskolapszichológus vagy az iskolaorvos dolga, hogy a szüleiddel beszéljenek, ugyanis a testi-lelki ellátásod az ő büntetőjogi felelősségük. A szakember majd elintézi, hogy hogy beszél velük.