Miért nem tudja anyám megérteni, hogy nem akarok nagyszüleimről beszélni? Miért kell erőszakoskodnia?

Az anyai nagyszüleimrők van szó, akik anyu szülei voltak. A nagypapám lassan kilenc éve halott, a mamám tavaly márciusban halt meg. Azóta anyám folyamatosan hozzá fel a velük kapcsolatos témákat, pozitív emlékeket, mutogatja a régi cuccaimat, nosztalgiából.

Ez engem megvisel. Jó volt a kapcsolatom a nagyszüleimmel, az összes hozzátarozóm közül mamámat szerettem a legjobban.(egyik szülőmmel se jó a kapcsolatom, testvérem nincs) Viszont én nem úgy kezelem a gyászt, mint anyám, hogy folyamatosan a halott cuccait nézegetem. Ő ettől jobban érzi magát, én nem. Az összes nagyszülőm halálát úgy kezeltem, hogy egy-két alkalommal sírtam, tudomásul vettem a tényt, aztán nem igazán beszéltem róla, max évi pár alkalommal, éltem tovább az életemet. Nekem túl sok az, hogy valahányszor muszáj vagyok hazautazni, ami havi minimum egy alkalom, akkor pár óránként a képembe van tolva egy fotó, egy bármi. Ez engem mentálisan kikészít, március óta gyakorlatilag semmit nem haladtam a gyászfeldogozással. Ráadásul nem tehetem meg, hogy nem megyek haza, egyetemre járok, a szüleim tartanak el, nem találok munkát. Anyu meg "nem érti"(nem mintha akarná) a századik magyarázat után se, hogy hogy működik az átutalás netbankban, szóval minimum arra haza kell mennem, hogy segítsek, de akkor már teljes hétvége, hogy azért ne csak a pénz miatt menjek.

Nem értem, hogy anyám miért akarja velem megosztani a gyászát. Nem jó a kapcsolatunk, sose volt jó, ráadásul ott a nővére, aki ugyanez a típus. Megmondtam anyámnak, hogy amúgy nem jó nekem, amit csinál, de akkor jön a gyökér érzelmi zsarolásával, hogy én nem szerettem a nagyszüleim, meg hogy nem szeretem őt sem. (Mondjuk az, ahogy viselkedik velem kezdi feltenni a pontot az i-re, szóval ha így halad az egy valid állítás lesz.)