Indokolt volt a kirohanásom apám felé, vagy bocsánatot kéne tőle kérnem?

A boldog élet kulcsa, hogy nem az alapján tartjuk a kapcsolatot valakivel, hogy az anyád, apád, testvéred, kollégád, párod, anyósod, akárkid. Hanem az alapján, hogy jó ember vagy rossz ember.

Bárkivel meg lehet szakítani a kapcsolatot. Bárkivel. Ez a valóság. A torzítás pedig az elmében született mantrák ismételgetése, amit a környezett tett belénk. "Dehát mégiscsak az apád,". "Dehát mit fognak gondolni." Stb.

Ahogy az 1-es írja, neked nem kell senkit istápolnod. És nem is kell megmondanod senkinek, mit gondoljon.

Ergo, neked semmi közöd hozzá, apád ki között osztja szét a vagyonát, ha nem akar a húgodnak is adni, az ő dolga. Az meg, hogy te kivel tartod a kapcsolatot, a te dolgod.

Mondjuk nem értem, ha apáddal ennyire utáljátok egymást, hogy ilyeneket mondtok egymásnak, minek jársz oda hozzá? Le kell sz*rni és kész. De azt is el kell fogadnod, hogy joga van a saját véleményéhez.

2-es vagyok.

Nem azt mondtam, hogy az apának igaza van mindenben, én onnan közelítettem meg a dolgot, hogy amíg élnek a szülők, tegyél meg mindent azért, hogy boldogok legyenek. Az olyan undorító hozzászólások, mint a

"Szard le apádat"

Illetve a " Apád begyepesedett vénember, így is fog meghalni"

egyenesen undorító, és visszataszító. Nem kell mindenkivel jóban lenni, és ha folyamatos veszekedések vannak, akkor jobb hagyni a dolgot, de ártani, bosszút állni, szidalmazni, egyszóval gonoszkodni szerintem rossz dolog. De aki ilyen gonosz gondolatoknak ad teret, az nem lehet jó ember, áltassa magát bármivel, és pontozzanak engem a nulla alá, akkor sem. Persze a könnyebb út mindig is a "K$rva anyját" volt, de talán nem ez viszi előrébb a világot.

"amíg élnek a szülők, tegyél meg mindent azért, hogy boldogok legyenek"

De miért kéne erre törekedni egy olyan emberrel, aki az egyik gyerekét kitagadja, a másikat is azzal fenyegeti?

Az ilyen emberrel, akinek ennyit jelentenek a gyerekei, egyszerűen nem kell foglalkozni, nemhogy még az ő kedvében járni, miközben annyira nem szereti a saját gyerekeit, hogy képes a kapcsolatot is megszakítani velük.

Nem kell bosszút állni meg ilyenek, mint írtad, szimplán nem kell tartani vele a kapcsolatot, nem kell senkinek mérgeznie magát.

Én se tartom az anyámmal, és a legjobb döntésem, hogy nem mérgezi a mindennapjaikat az állandó veszekedéssel, cseszegetéssel meg rosszindulattal. Az ember foglalkozzon azokkal, akikkel kölcsönösen szeretik egym@st, ennyi.

Nem kérnék bocsánatot. Itt ő lenne az, akinek bocsánatot kellene kérnie a húgodtól, amiért nem képes őt a saját gyerekeként elfogadni.

#2 "Hadd mondja, amit gondol, legalább boldog lesz."

Szerinted ettől boldog lesz? Ilyet egy ember nem mond boldogságból, maximum megkeseredettségből és rosszindulatból.

#4 "a testvéred tényleg beteg,tehát ebben is igaza van."

Itt te vagy az, aki beteg...

Igen, az ő joga eldönteni, hogy hogy osztja el az órökségét, de semmi nem legitimálja azt, hogy a saját gyerekének örökre hátat fordítson azért, amilyennek született. Ez olyan, mintha bármelyik másik gyerekét kitagadná azért, mert barna/kék/zöld a szeme. Sajnálom az ilyen sötét gondolkodású embereket. Kérdező, neked pedig ne legyen lelkiismeret furdalásod.