Elvárjátok, hogy a lányotok szóljon, ha elviszi az értékesebb(arany) ékszereit?

"Akár hétköznapokban is, amikor nincs semmi különleges alkalom."

Arany nyakláncot és fülbevalót hordok. Mindig. Még soha, egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy ehhez különleges alkalom kellene. Bár ha belegondolok, volt egy ismerősöm, aki egyszer (épp ott voltam) beszólt a kislánya szobájába, hogy "Mi van rajtad, ez ünnepi bugyi, vegyél fel azonnal egy hétköznapit!". Szerintem durva ilyen mértékben beleszólni a gyerek életébe. Esetedben az ékszerek: miért ne vehetnéd fel őket, amikor akarod, ha egyszer a tiéd?

Anyám rámszólt, hogy ne hordjam otthon a gyűrűket. Azóta már be is adtam ékszerboltba, előtte se hordtam, akkor minek. Beszámították fülbevalóba.

Egyébként én nem szólnék bele, azért van, hogy hordja.

Nálunk igen, elvárták... mindent, és igen, mindent kényszeresen átkutattak.

Annyit tehetsz, hogy elmész dolgozni, és amint tudsz, elköltözöl, mert amíg otthon élsz folyamatosan ellenőrizgetnek és kutatnak.

21 évesen léptem le, addig napi szinten ment a kifaggatás, cuccok áttúrása, és még sorolhatnám :/

#19 (16:38) - pedig vannak ilyen konzerv családok!

Legtöbbször az anyjuk van ilyen elmebetegre nevelve a nagyanyjuk által. (Az ilyen nagyanyók sok esetben valamilyen klerikálfasisztoid alapítású "polgári" kvrvaképzőben lettek kikupálva anno.)

Nálam kiskorú fiúként szintén volt olyan, hogy voltak fehér gatyáim, melyek mindig templomba menethez voltak kikészítve. (Nem volt intim kapcsolatom a papokkal - de nyilván készen kell állni, hisz "nem tudhatjátok sem a percet, sem az órát!") Ezek az ünnepi fehér gatyák inkább mint "orvoshoz valók" voltak megideologizálva.

Volt ez az ékszer-bolondéria is. A súlyos (és mint később kiderült szervezett) iskolai bántalmazással sohasem törődött a K-anyám, de kaptam egy aranyláncot (asszem valamilyen esőáldozás vagy brémálás, vagy mi a faxom volt), melyet néha kötelezően hordanom kellett, hogy megmutathassa másoknak a nyakamban. Igen vazze - emlékszem olyan esetre, hogy külön szóval felhívta a rokonok figyelmét a cuccra!

Ma már teljesen megszakítottam a kapcsolatot ezzel a pszichopatával. Nem vagyok "borderes" meg hasonló szarságokkal terhelt, de az őrületeire teljesen ráment a karrierem és a társadalmi státuszom is. Mivel szerinte a nemi érés után már nem voltam elég engedelmes (pedig "mindent feláldozott" értem és a széthullott családunkért), ezért szociálisan kicsináltatott engem a stricijével. Én egyetemi végzettséggel lassan 20 éve munkanélküli vagyok, míg a kamudiplomás konzerv-kvrva ex anyám nyugdíjba menetelig dúsgazdagon volt magas menedzseri pozícióban futtatva.

Ma van két Tescós farmerem és lassan 25 éve nem hordok alsógatyát. A gyerekkori protokolláris aranyláncom még mindig megvan a rengeteg - számomra ezerszer fontosabb - útról felszedett kacatom között. Magamtól sohasem hordtam.

Most - hogy felmerült a téma - erősen gondolkodom azon, hogy pénzé tegyem ezt a teljesen értelmetlen kacatot, hisz kell a doboza azoknak a szép csillogós csavaroknak, melyeket nemrég mentettem ki egy kidobott készülékből.

Legutóbb majdnem frászt kaptam, mikor egy filmen viszontláttam az életutamat, melynek címe:

"Beau is afraid"

vagyis magyarul:

"Amitől félünk"

rendezte: Ari Aster