Ha egy szülő kb mindent megtilt a gyerekének az mennyire lesz hatással a felnőtt korra?

Ha mindent megtiltanak a gyereknek, előbb-utóbb hazudozni fog, és ezt megoldást "átmentheti" a felnőtt korára is.

N

Csak hogy egy sikertörténetet is mondjak:

Engem anyukám így nevelt egyedül, apukámmal elváltak.

Csendes, visszahúzódó gyerek voltam, csúfoltak is. Azt hittem, elfelejtettem beszélni. Nem jártam sehova. Csak tanultam, játszottam, zenéltem.

16 évesen mentem el egyedül az utcán a postáig, addig mindenhova anyu kísért, vagy nem mehettem sehova. Boltba se, iskolába se.

18 évesen is helyettem intézett mindent. Nem nagyon szóltam semmit, mulya voltam.

Igen ám, de apukámnak is van személyisége, ami örökölhető, hiába nem ő nevelt. Apu meg olyan, hogy csak azzal nem beszélget, aki nem született meg. Még a siketnémával is sikerült neki, jelnyelv nélkül, papír segítségével. Vicces, poénkodik, ő a társaság fénypontja.

És hát itt vagyok 40 évesen, és ilyen lett. Pontosan ilyen. Én, aki megszólalni sem mertem. Olyan 30 éves korom körül nyíltam ki. Én próbálok ki mindent elsőnek, én reklamálok, ha kell, én beszélek mindenkivel. A visszajelzések alapján korrektül sikerül megtalálni a hangot mindenkivel. Nem vagyok sértő, se karótnyelt, se túl laza, bizalmaskodó. Pont, mint apu. Őt is nagyon sokan szeretik.

Mintha az első 30 év nem is lett volna.

Úgyhogy nyugi, utat tör a személyiség, mégha későn is.

1. vagy önbizalomhiányos, életképtelen lesz, akinek kínszenvedés egy döntés meghozatala (mint én)

2. vagy kiéli magát mindenben is, és örülhet, ha végül nem a rendőrőrsön köt ki (mint a tesóm :D)

Ami közös bennünk, hogy amint lett elég pénzünk, elköltöztünk és haza sem nézünk.

17-es hogy hogy hogyan??? Elmentünk dolgozni :D

Ehhez nem kell diploma - meg a mekihez sem. Érettségi, jól beszéltem az angolt, felvettek egyetemre és mellette-alatt míg "órákra jártam" helyette dolgoztam és 21 évesen leléptem társbérletbe.

Nem volt egyszerű, uhh, nagyon nem, de minden megoldható, csak akarni kell.

Nekem ilyesmi gyermekkorom volt, de nem egy az egyben ilyen, azért valamivel szabadabb voltam. De nekem is minden meg lett szabva: mi legyen a hobbim suli után, mit sportoljak, meddig érjen a hajam. Azért elmehettem otthonról talizni emberekkel, ha akartam, ez nem volt nekik gond, mert úgysem voltam piás, cigis, füves, könnyűvérű, stb.

Hát figyelj, mára 28 éves vagyok, házas, hála égnek nem tapasztalom a szigor nyomát magamon. Normális férjem van, egészségesen működik a kapcsolatunk.

A hajammal vicces, de durván kiéltem magam olyan 20 éves koromtól kezdve, pedig akkor meg otthon laktam. Volt pixie fazonúan rövid, ért derékig, festettem szőkére, vörösre, barnára, és színekre is, mint türkiz, pink, kék. :D Ez a nagy hajkiélés tuti amiatt volt, hogy korábban lekorlátoztak. De már túl vagyok rajta, visszatértem a természetes hajszínemhez, és egy normálisabb hosszhoz, ami nyak és hátközép közt ingadozik. Annyira túl vagyok a hajfestésen, hogy azt tervezem, ha őszülök sem fogom festetni majd. Elég volt.

Nem lakok otthon évek óta, mi több, külföldön élek férjemmel és kutyámmal. Szóval a távolság segít.

Nekem az változott még így, évek távlatából, hogy régen egységként tekintettem a szüleimre, de most látom, mekkora is a különbség apám és anyám közt.