Szerintetek túlaggódják a mai szülők a gyereknevelést?

Mi az, hogy!

Régen nem volt hatszázféle táp, készítmény, étrendkiegészítő, immunerősítő...

Régen nem volt EU szabványosított játszótér...

Régen nem volt körbenyalva a s*gge és elkényesztetve a gyerek...

Régen nem volt minden megcsinálva a gyerek helyett...

Nagyjából ki lettek rakva az utcára, aztán hajrá.

Ehhez képest az a generáció, bármilyen fura, de épségben felnőtt.

Nem azt mondom, hogy a régebbi korszakoknak ne lettek volna meg a maguk hibái, és azt is megértem, amikor egy szülő a legjobbat akarja a gyerekének, de nagyon átestünk a ló túloldalára, és ez sem jó.

Kissé igen. Túlságosan vigyáznak rá, burokban tartják nehogy bármi baja essen. Persze arra figyelni kell, hogy ne legyen komolyabb baj, de ha pofáraesik hát pofára esett. Ha a macskakakis homokban játszik hát ez van, majd otthon megmossuk a kezét. A túlvigyázástól lesznek betegesek, szar problémamegoldó képességűek, buták. Engedni kell a gyereket felfedezni, ezzel pedig hibázni is.

Régen is voltak egyébként túlféltő szülők, csak talán valamelyest kevesebb.

# 1. Azért a világ is sokkal rosszabb lett.

Régen nem volt minden tele nano meg mikroműanyaggal. Nem volt ennyi szemét. Nem is volt ennyi rákos.

Régen sokkal nagyobb volt a közbiztonság, ki lehetett engedni a gyereket egyedül, nem rabolták el, át sem jutottak volna vele a határon.

Régen sokkal kisebb volt a forgalom, sokkal kevesebb volt az autó. Ma már nem engednék át kissikolás gyereket egyedül a négysávos Andrássy úton ott, ahol nincs zebra meg lámpa. Mi még simán átjártunk rajta.

Ma már féltenem kell a kamasz lányomat éjjel a városban. Mi éjjel is csavaroghattunk, akár a parkokban is.

Más lett a világ. Sajnos.

"Ehhez képest az a generáció, bármilyen fura, de épségben felnőtt."

Aham. Régen sokkal több volt a rablás, baleset, gyerekhalál. Beszakadt alattuk a jég, eltűntek az erdőben, tóba fulladtak, valami mérget ittak, míg járták az utcákat, stb.

Nézd meg, milyen alkoholista, megkeseredett geráció az 50 felettieké.

#4 ez egy tévedés. Mármint részben.

Igen, a mikroműanyag mindenhol ott van, ez teljesen igaz, de nem értem ez hogy jön ide. Ezzel úgysem lehet kezdeni semmit, és a hosszú távú élettani hatása sem ismert. Nettó tévhit, hogy ez rákot okoz. A jó válasz az, hogy: nem tudjuk. Ma is zajlanak az erre vonatkozó kutatások.

A rákról: utánanéztem, a 20-30 év körüliek körében valóban nőtt a rákos megbetegedések száma a korábbi évtizedekéhez képest (az oka ismeretlen), az idősek körében (75+) viszont csökkent.

A közbiztonság pedig pont, hogy javult. Meg lehet nézni a bűnözési statisztikákat. Sokkal jobbak, mint 30-40 évvel ezelőtt. Az, hogy mi úgy ÉREZZÜK, hogy rosszabb, a médiának köszönhető. A csapból is a kékfény hírek folynak: megkéselte, megerőszakolta, felnégyelte, kirabolta stb. A valóságban viszont sosem volt olyan jó a közbiztonság, mint most.

Pont ez, a média az oka annak, hogy az ember aggódik és fél. Rosszul látjuk az arányokat, a valószínűségeket. Évtizedekkel ezelőtt jóval nagyobb volt az esélye, hogy valami rossz történjen, mint ma. Viszont nem harsogta tele ezeket az eseményeket a híradó. Ezért nem is voltunk berezelve.

És akik pedig tényleg csavarognak ma is esténként, azok biztos elmondhatják, hogy ők is még élnek.

Magyarán: az aggodalom egy túlzó, irracionális kognitív/perceptuális torzítás eredménye.

A forgalom valóban nagyobb. De mégis miért akarna bárki is gyereket átengedni ott, ahol se zebra, se lámpa??? Ott felnőtt se menjen át!!! TILOS! És nem véletlenül... Szóval ez az érv is nonszensz, már bocsánat. Ennyi erővel arról is beszélhetnénk, hogy a metróalagútban nem engedném meg a gyerekemnek, hogy átszaladjon egyedül a szomszéd megállóhoz.

Meg kell tanítani a gyereket arra, hogy hol és mikor kell átmenni a zebrán. Nem hülye a gyerek, ha jól el van magyarázva, fel fogja fogni. Nem kell fogni a kezét mindenhol (természetesen nem a 3-4 évesről beszélek, de egy 8-9 éves normális gyerek nem fogja magát felkenetni a szélvédőre).

Utána meg csodálkozunk rajta, ha a 18 éves gyerek arra is képtelen, hogy egy csekket kitöltsön, vagy hogy rágódik, mitévő legyen az életben. Persze, mert nem volt elengedve a keze, nem tudta megtapasztalni a saját énhatékonyságát, nem lehetett önálló.

Megvan ennek az egészséges szintje. A rongyosra aggódás vélt fenyegetések miatt nem az.

Nagyon gyorsan változik a világ és ezáltal a gyereknevelés is, aki azt mondja hogy régen jobb volt és úgy kellene ma is csinálni evolúciósan nagyon furcsa állításokat tesz. Teljesen más körülmények voltak amikre akkor kellett reagálni, ma a mostanira kell és ez sem lesz így 20 év múlva.

Nem lehet meghatározni, hogy mi számít túlaggódásnak, sokkal több információ és tapasztalat elérhető az átlagembereknek ma mint ezelőtt.

1# már aki felnőtt. Anyukámnak nagy trauma volt egy ilyen, azért nem engedett mondjuk egyedül játszótérre.

Kint voltak a barátaival játszani, egy felnőtt nem volt velük, vagy aki néha rájuk nézett. Az egyik gyerekre rá volt bízva a kistestvére, akit valahogy fejben rúgtak játék közben. Nem volt jól, de nem akart vele foglalkozni a testvére, beültették egy fa alá "pihenni". X óra múlva ránéztek, akkor már meg volt fulladva a kisgyerek a saját hányásában.

Nem a mostaniak esnek túlzasba, hanem a régiek sz@rtak bele az egészbe.

Jóvanazúgy, belőlünk is ember lett.

Na, meg is lehet nézni milyen degenerált vének lettek azok a szülők.

Az elhanyagolt kölykeik, akik az én generációm, meg Xanax/Frontin, plusz egyéb gyógyszer és alkohol függő beteg selejt.

8.

Erről beszélek. Felelőtlen, nemtörődöm, semmirevaló szülők voltak akkor többségben.

Nyílván aki szereti és félti a gyerekét, az egyből túlaggódó az ilyen igénytelen romoknak.