Ha a gyereknevelés sokak szerint tele van stresszel, szorongással, idegeskedéssel és bűntudattal, akkor hogy van az anyukáknak testi és lelki épsége?

te vagy a gyereknevelés gyönyörűségeire izguló kérdező aki kb naponta feltesz hasonló kérdéseket?

De oké

Nem, nem stresszes az anyaság, a világ legjobb dolga, nekem a hobbim napi másfél óra alvás után egész nap ellátni egy szeparációs szorongó gyereket, emellett a házimunka elvégzése. Sosem vagyok ideges, kifejezetten élvezem, ha a gyerek a bolt közepén földhöz veri magát. Hiszen gyönyörű ez az egész.

A munka is stresszel jár.

A stresszt lehet kezelni.

Remeélem, lassan kitiltják a kérdezöt, mert már minden napra van egy provokatív kérdése ezzel kapcsolatban.

Kérdezö: a gyereknevelés SOK stressz és SOK örömn, a kettö kiegyenlíti egymást.

"...gyereknevelés SOK stressz és SOK örömn, a kettö kiegyenlíti egymást "

Vagy nem.

Minden ami az élettel jár, nehéz, de ugyanakkor tabutéma: nem illik elmondani az igazat, hogy hogy is van.

Senki nem fogja bevallani, hogy mennyire nehéz, mert mint mondtam nem illik. Ahogy ha feltennél egy kerdest a szülési fájdalomról, megmondaná mindenki, hogy nem nagy ügy, fel a fejjel, meg se érzed.

Pedig attól, hogy igazat mondasz, szeretheted nagyon a gyereked.

Vagy azt akarjak ezzel h mas se hatraljon ebből ki.

Megkérdik a pasik itt, hogy a méret számít, mindenki azt mondja, hogy nem. Kéz száj lábmunka helyettesít mindent es különben sem számít.

Külső sem számít.

Egyszerűen vannak ilyen témák amelyek provokatívan hatnak legtöbbre es ráugranak.

Úgy gondolom, hogy hozzáállás, neveltetés és fókuszálás kérdése.

Kb ugyanúgy, mint egy tájban sem mindegy, hogy mit veszünk észre először:

A patakot, erdőt, hegyeket, vagy a rozsdás vödröt a patakba dobva, vagy a villanyoszlopot a patak partján.

Ha egy anya a dolog szépségére fókuszál, akkor a nehézsségeket egy velejárónak fogja fel, de nem tragéádiának.