Mit gondoltok arról hogy egy tininek még mindig az anyukája a legfontosabb?

A tinédzserek számára az anya továbbra is fontos szerepet játszik az életükben. A tinédzserek identitásuk kialakítása során folyamatosan keresik a helyüket a világban, és az anyai kapcsolatuk jelentős támogatást nyújthat ebben a folyamatban. Az anya-gyermek kapcsolat az érzelmi biztonság, a támogatás és a megértés forrása lehet a tinédzserek számára.

A tinédzserek ugyanakkor fokozatosan kezdenek függetlenedni, és más szociális kapcsolatok is fontossá válnak számukra, mint például barátok, tanárok vagy társak. Az anya-gyermek kapcsolat még mindig fontos marad, de a tinédzserek szélesítik a kapcsolati hálójukat, és más emberek is befolyásolják az életüket.

Ezért, bár az anya továbbra is fontos személy marad a tinédzserek életében, ebben az időszakban más kapcsolatok is szerepet játszanak a személyes fejlődésükben és identitásuk kialakításában.

Felnőtt nőként a férjem és a gyerekeim a legfontosabbak. Szüleim utánuk jönnek. Tiniként nyilván a legfontosabb családtagjaim ők voltak. Ez egész addig volt így, amíg nem lett komoly párkapcsolatom. Együttélés, eljegyzés, házasság stb.

Tehát nem, 17-18 évesen sem gáz, vagy 20-22 évesen, főleg ha nincs másod az életben.

Szerintem ez teljesen jó ebben a korban ez a normális, ahogy a többiek mondják.

Csak érdekességképpen, egy videóban láttam, hogy Azariah azt nyilatkozta, hogy anyukája a legfontosabb az életében. Ez a videó kb akkor készült amikor kezdett befutni szóval olyan 20 év körüli lehetett a fiatalember.

Ha nincs párkapcsolat, és igazán jó, mély baráti kapcsolat sem adatott meg, akkor rendben van.

Tizenévesen már rengeteg olyan dolog van, amiben az ember több megértést kaphat egy korabelitől, mint az anyjától, mivel a két korosztály jellemzően máshogy látja a világot, máshogy gondolkodik, plusz a szülő-gyerek kapcsolatban ekkor még hierarchia van, ami egy felnőtté érő személyiségnek nem éppen komfortos. Természetes, hogy a szülőktől ilyenkor távolodnak valamennyit a gyerekek. Ilyenkor egyes kortársi kapcsolatok, például akár némelyik barát is fontosabbá válhat a szülőnél, ez valószínűleg a többségénél így van, és egyébként ebben sincs semmi rossz. A párkapcsolat pedig teljesen magától értetődő, hogy fontosabb lesz - az a furcsa, ha nem. A szülő már "csak" hátország, egy biztos visszavonulási pont.

Kivételesen nyitott szülői személyiség és barátian jó szülő-gyerek kapcsolat esetén lehet, hogy a párkapcsolatig anya marad az első helyen.

De amúgy vékony a mezsgye a valóban meseszerűen jó, és a torz, függőségi szülő-gyerek kapcsolat közt. Leginkább abban mutatkozik meg a különbség, hogy mikor bekerül a képletbe a komoly párkapcsolat, akkor kit helyez az ember előre, kihez igazodik jobban, kinek az érzései számítanak jobban. Rengeteg olyan kérdés van a Gyakorin, hogy "megőrülök itt, de a párom nem akar elköltözni az anyukájától, nem meri nem felvenni a telefont az anyukájának, nem meri megkérni az anyukáját, hogy legalább kopogjon, mielőtt berongyol, nehogy megsértse, minden kiruccanásra hozni akarja az anyukáját, nehogy szomorú legyen, minden héten el kell menni az anyukájához, ott kell aludni az anyukájánál, mert neki az anyukája a legfontosabb". Onnantól már tutira gáz.