Hogyan viszonyulnál egy olyan anyától akinek mindig a karrier volt a legfontosabb de most már 25+ év után a gyereke?
Éveken át csak a karrier, a munka, a saját élete volt a legfontosabb. Gyerekkoromból csak arra emlékszem, hogy állandóan dolgozott és ha otthon is volt a telefonja csörgött. Soha semmiben nem számíthattam rá, mert nem volt ideje rám.
Most 25 év után közel a 60-hoz nyitna felêm, sőt túlságosan is velem akarna lenni. Olyanokat mond, hogy vegyünk egy nagy lakást amiben együtt élünk majd.
Csak én is szeretném élni az életem. Megértem hogy nem akar egyedül lenni, de nekem is oly sokszor lett volna szükségem rá de neki mindig valami más volt fontosabb.
Anyám pontosan ugyanilyen. Én átgondoltam és nemet mondtam neki. Ha 23 évig nem kellettem és kuss volt a nevem akkor a mostani közeledése nem szeretet által vezérelt hanem csak megijedt, egyedül marad öregkorára.
Nem tudom szeretni.
Próbáltam de nem megy
Viszont egy idősebb hölggyel nagyon szoros érzelmi kapcsolatot alakítottunk ki, pedig nem terveztem semmi ilyesmit. Mára már úgy szeretem mintha a saját anyám lenne ő pedig lányaként tekint rám.
Az élet kárpótolt engem egy pótanyukával 22 évesen.
Azt gondolom, hogy aki 60+ évesen döbben rá, hogy jaj van egy gyerekem..az nem érdemli meg, hogy az a gyerek nyisson felé.
Ne éreztesd vele, hogy neheztelsz rá, csak viselkedj normálisan vele, mint egy kedves ismerőssel.
Én ezt tenném.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!