Elvált szülők esetén egyetértetek azzal, hogy legyen heti váltásban nevelés, mint külföldön több helyen (ha viszonylag békés úton történt, és nem laknak nagy távolságra az elvált szülők)?

Én olyan elvált szülők gyerekeként, aki még a régi, egy "állandó" + egy "hétvégi" szülő rendszerben nőtt fel (nem is emlékszem arra, amikor még "egy család" voltunk), egyáltalán nem támogatom az váltott hetes "megoldást".

Szerintem kell egy gyereknek az állandóság, és a saját "hétvégi" szülőmmel való kapcsolatom is azt támasztja alá, hogy igenis lehet ezt jól csinálni, és egy "hétvégi" szülő is lehet éppolyan fontos, éppoly közeli kapcsolatban lévő a gyerek számára, mint az "állandó".

Egyéb, leírom:

1. Nagyon-nagyon függ attól, hány éves a gyerek. Minél kisebb, annál inkább szüksége van egy stabil otthonra.

2. Ha békés úton történt a válás, akkor remélhetőleg amúgy is akkor mehetne a másik (tőle külön élő) szülőjéhez a gyerek, amikor akar. Nem lenne beszabályozva, hogy heti egy nap a láthatás, közben pedig tilos találkozniuk.

3. Csak legalább 10-12 éves korú gyereknél tartanám elfogadhatónak. Akkor viszont már a gyerek véleményét is kikérném és elsősorban azt tekinteném mérvadónak. Magyarul: ha nem akar váltott elhelyezést akkor én se mennék bele. Ha szívesen élne váltott elhelyezésben, akkor mellé állnék én is.

Szépen hangzik, de az a baj, hogy em látom magam előtt, hogy hogy lehetne ezt jól kivitelezni.

Az alap probléma ott kezdődik, hogy az átlag válás az nem az az eset, amikor hát elhidegülnek egymástól a felek, és békésen vége van. Csomószor ott a harag, a vágy arra, hogy valaki kibaxszon a másikkal, de ha még ez nem is lenne így, akkor is vannak bőven gondok.

Vegyük azt az esetet, hogy a gyerekek maradnak a helyükön, a két szülő cserélődik. Bajos. Az a ház valakié, része a magánszvérájának, ahová nem szívesen engedi be az ember az exét, pláne úgy nem, hogy ő nincs ott. Meg akkor hol van az, aki épp nincs a gyerekek lakhelyén? Két-három otthont kéne fenntartani összesen, ha feltételezzük, hogy senki nem ksmerőshöz, rokonhoz cuccot. Három, ha úgy vesszük, hogy egy anyának, egy apának, egy meg ahol a gyerekekkel vannak, ez pedig sajnos nem fér bele egy családnál. A másik opció, hogy van két otthon, egy ahol a gyerekek vannak, egy amin osztozik a két szülő, és az van mindig ott, aki épp nincs a gyerekkel. Szürreális.

Ha meg a gyerek mozog, akkor folyamatosan ide-oda költözés van. Ott marad valami a másik helyen, nincs állandóság, kész káosz. Ha valaki átköltözik a szomszéd városba, város másik végére, akkor máris macerásabb, ha valami cucc ott maradt valahol.

Nem, az a legjobb ha a két szülő intelligensen kezeli a helyzetet, valakinél van a gyerek, a másiknak van láthatás, és amúgy a gyerek láthatáson kívül is mehessen, ha akar. Én olyat is láttam, hogy mondjuk nem csak kéthetente hétvégén van ott a gyerek, mint láthatási idő, hanem kéthetente szerda délutántól vasárnap délutánig, és akkor nincs az, hogy az egyik szülő csak a hétvégi jófej szülő, hanem kiveszi a részét a hétköznapokból is.

Én anno belementem volna ebbe, de elég nagy akadályai voltak.

1.Nem túl közel laktunk apucival egymáshoz. A gyerek ide-oda cincálása oviba-iskolába nehézkes lett volna.

2.Apuci az akkori csajánál lakott annak a gyerekével meg a szülőkkel. Nem nagyon lett volna saját élettere.

3.Abszolút nem érdekelte, hogy láthassa a saját gyerekét. Majd 18 év alatt elvitte kb. 4x.Évente kb. 3x jött hozzá. De volt, hogy 1x.

Így nálunk pl. egyáltalán nem lett volna kivitelezhető ez az elhelyezési mód, hiába is lehetett volna ezt az opciót is választani. Apuci körülményei amiket biztosított magának, plusz az érdektelenség szinte teljes hiánya miatt nem lehetett volna megoldani.

3.