"Nem a szülő dolga megítélni hogy jó munkát végzett e szülőként hanem utólag a gyereké". Egyetértetek ezzel? Miért? Miért nem?

Igen.

Mert a minőségellenőrzésnél sosem jó, ha a munkát végző ellenőriz.

Azt mondanám, hogy egy érzelmileg nem érintett ember tudná a legjobban megítélni, szóval a gyerek sem feltétlen jó, de semmiképp sem a szülő.

Szerintem egy külső szemlélő tudja a legjobban megítélni, hogy pl.: mennyire udvarias az illető, mennyire önálló, normálisan bánik-e az emberekkel stb. Mert ha valaki ennek az ellenkezője - ergo, rosszul lett nevelve -, akkor az életbe nem fogja bevallani, se ő, se a szülők, hogy el lett cseszve a nevelése.

Egy barát, egy munkatárs, akár csak egy kasszás néni fogja tudni megmondani az igazat.

6!

Ugyan ess már neki ujra annak a kommentek és értelmezd egy kicsit a szavakon túl is.

3-as, én többdiplomás ember vagyok, felelős pozícióval, anyám-apám szalagmunkás, sosem támogattak a tanulásban, sőt, inkább hátráltattak, mert folyamatosan aláztak, pénzt nem adtak stb. Persze anyám most nagyon büszke magára, hogy ő "kitaníttatott", meg hogy az ő nevelése miatt jutottam idáig...

Óvatosan ezzel a "meg kell nézni, mit dolgozik az ember", mert magamon kívül nem egy példával tudom ezt megcáfolni.

Szerintem én nem kaptam jó nevelést de a baráti köröm jobban meg tudja ítélni.

Az, hogy milyen állása van valakinek nem igazán van köszönőviszonyban a neveltetésével.

Legjobb barátom buszsofőr, előtte szalagmunkás volt és csak bámulok, hogy milyen jól bánik másokkal.

Engem egész életemben vertek és terrorban tartottak szüleim úgyhogy minden időmet és energiámat a tanulásba fektettem, hogy ki tudjak törni a karmaik közül. Megtiltották, hogy egyetemre menjek mert úgy ítélték meg sokba fog nekik kerülni. Ennek ellenére jelentkeztem, felvettek, próbáltam titkolni és amikor kiderült olyan verést kaptam, hogy hetekig szédültem és hánytam.

Arról sose volt szó, hogy bármit is velük akarnék fizettetni mert sose lehet rájuk számítani. Fiatal korom óta saját magam fedezem a kiadásaim, ráadásul a család rezsiszámlái és a szüleim által felvett devizahitel törlesztése is rám hárult, hogy ne lakoltassanak ki minket.

Tudom ilyenkor el kell költözni úgyhogy megtettem.

Lediplomáztam, mérnök lettem jó állással ami alapján sokan azt mondanák jó nevelést kaptam. Ennek ellenére munkahelyemen évekig gondok voltak mert alapból elég bunkó vagyok. Nem direkt csak senki sem tanította meg hogyan kell emberek közt viselkedni. Barátok, pszichológus és több év kellett, hogy a munkahelyi ebédszüneteket összetűzés nélkül megússzam.

Rokonaimnál általában ordibálással és tetlegeséggel félbeszakad az ebéd.

Alapvetően kézzel eszek és a levest kiszürcsölöm a tányérból mert sokszor akkor kaptam pofont amikor villa volt a számban.

Szüleimet nem tartom beszámíthatónak amit az esetek többségében az alkoholszonda is megerősítene.

Szerintük ők minta szülők mert mindig nagyon odafigyeltek, hogy csontomat sose törjék el és mai napig hangoztatják, hogy rosszabb helyeken a gyerek kezét törik amikor rosszat tesz.

Szóval a kérdésedre válaszolva szerintem a szülők nem tudják megítélni, hogy jó nevelést adtak-e.

Anyám szerint ő nagyon jó anya volt, mert nem vert, mint ahogy annó őt verte az apja, meg nem volt alkoholista sem és enni is volt mit.

Ahhoz képest második éve járok terápiára, hogy fel tudjam dolgozni a gyerekkori traumákat, ugyanis folyton ordított velem, megalázott többször, fenyegetett, csúnyán beszélt velem, tányért tört a fejemen, pofonokat adott stb.

Most mégis büszke, mert sokra vittem, és szerinte ez azért van, mert nekem minden biztosítva volt gyerekkoromban. 14 évesen már koleszba mentem és csak két hetente mentem haza, 18 évesen elköltöztem otthonról, annyira utáltam vele lakni. Az egyetem költségeit magam teremtettem meg, meg papám segített még.

Nem minden szülő tudja megítélni. Általában, akik magabiztosan állítják, hogy mennyire jók voltak, nem voltak azért annyira jók.