Ha nem a szülő neveli fel a gyereket, létezhet, hogy mikor az felnő, utólag megpróbálja nevelni?

Nem tudom mennyi idős vagy, de azért gondolom világos, hogy ha szülő vagy, hiába nagykorú a gyereked attól még nálad nem vágják el a nevelhetnéket mint valami zsinórt.

Lehet te épp vagy 28 apád meg 58, neki akkor is éretlen maradsz ha már elmúltál 20.

A leírásod alapján apád nagyon rádtelepedett, ahogy nekem lejön, rajtad is múlt, hogy az egészséges mérték felborult.

Nem húztad meg kellően a határaidat, és a leírtak alapján nagyon engedékeny vagy és simulékony, kerülöd a konfliktust is.

Kétség sem fér hozzá, hogy apádnak van valamiféle élettapasztalata és olykor nagyobb rálátása a világra de ettől még nem csak az a jó amit ő mondd, mert ő bejárt egy életutat, de azóta sokat változott a világ, és te mint fiatal ezt sokkal jobban érzed, hogy épp merre.

Ami neki adott esetben hülyeségnek tűnik, lehet épp a jövő záloga.

Tanulj meg kiállni magadért és a véleményedért, ha más nem, csak tarts egy egészségesebb távolságot, összeveszni nem kell.

Bizz magadban, és abban amit szeretnél valamiféle egészséges mértéket betartva.

Olyanok is próbálnak nevelni, akik nem is rokonok. Cikk is van róluk.

[link]

Viccet félre:

Mond neki nemet. Mond el, hogy köszönöm, de nekem nem ez a model kell, mert a másik xy-nal többet tud és azt ki akarom használni. Köszönöm ezt a laptopot átmenetileg jó lesz, ám nem tölti be azt a funkciót, amire nekem kell ezért vissza fogom adni, amikor meglesz a sajátom.

Azt is hozzá teheted, hogy "látom, segíteni akarsz és ez a szándék kettős érzéseket vált ki, mert jól esik, ám átveszi a kontrollt az életem felett és kicsúszik a kezemből az irányítás."

Nem tudom mennyi idős vagy,de ha elmúltál 18 akkor legyél már annyira önálló és álhatatos,hogy megmond neki: te ebből nem kérsz. Nem is tudom hogy vagy képes elviselni a parancsolgatást. Oké,hogy tanácsot ad,de ebből ennyi elég is.

Állj ki magadért,és húzd ki a fejed a homokból. Ha nem konfrontálódsz,egy szőnyeg alatti egér maradsz,akire mindenki rátelepedhet.

Bár hogy nem nevelt, szóval nem foglalkozott veled, amikor kellett volna..., így mondhatnánk nincs igazán joga beleszólni a dolgaidba...

De az sem a legjobb, ha lerázod, összevesztek és megszakad a kapcsolat újra...

Az a baj, hogy vannak emberek, akik képtelenek más fejével gondolkodni, alkalmazkodni, megérteni, stb. Aztán ha szülő-gyerek kapcsolat van, akkor pláne nem hajlandók engedni.

Talán az a legjobb, amit csinálsz, hogy egyre kevésbé avatod be... De a háttérben teszed, amit szeretnél. Azért fontold meg, hogy mit miért akar, hátha van, amit jobban lát, de amit nagyon szeretnél, arról ne mondj le miatta...! Szerintem ne vessz össze vele!

Most tényleg, mit kellene mondania? HAzudjon valamit, mert azt akarod hallani? Lehet véleménye arról, amit tanulsz, nem? Elmondhatja? Igen. Ettől te még azt csinálsz, amit akarsz.

Neked akarja adni a porszívót? Hű, de rossz neked... ha van porszívód, megmondod, hogy köszi, van már. HA nincs, akkor meg miért ne fogadhatnád el? Csak azért, hogy ne neki legyen igaza?

Amit apád csinál, az nem nevelés, hanem kéretlen, túlzott kontroll, zsarnokoskodás feletted. Ráadásul teszi ezt egy felnőtt emberrel. Amikor kellett volna (amikor kicsi voltál), nem volt ott - főleg nem apaként - , amikor már nem kell, mert felnőttél, akkor ott akar lenni? - sajnos szintén nem apaként.

Szépen mondd meg neki, hogy nagyon fáj, hogy nem volt ott, amikor kellett volna, de mint láthatja, nélküle is felnőttél, hálsá vagy azoknak, akik felneveltek, de az nem ő volt. És köszönöd, nem kérsz abból, hogy ő mondja meg, hogy te hogyan éljél, szerinte. Nincs hozzá semmiféle joga. Legyen kedves a jövőben a saját dolgaival törődni.

És innentől kezdve amikor elkezdni a témát, hogy szt meg azt vegyél, agy meg új éljél, akkor el kell küldeni a francba. És igen, van, amikor teljesen meg kell szakítani a kapcsolatot vele, mert a léte is többet árt, mint használ. Ha nagyon fáj, hogy anno nem volt az apád, keress meg egy pszichológust, aki kicsit kalapál ezen a témán rajtad. Utána könnyebb lesz.