Egy ilyen esetben?

Tanácsot kérnék.

A kislányom most 8 éves.

1 éve tart az elhelyezési per.

Mivel nem mentem bele abba, hogy ki tudja előbb ellopni az oviból, majd az iskolaból a gyereket, ezért az anyánál helyezték el, aki gátlás nélkül, állását felrúgva megelőzött es már délben elhozta az oviból majd az iskolából.

Így velem van minden 2. Hétvégén, majd a következő héten 1 napot.

De...

1 éve nem mer megpuszilni a gyerek ha anyuka is jelen van...mert hogy anya ezért haragudna.

Így azt talaltuk ki, hogy nincs puszi, beülünk a kocsiba elmegyünk egy sarkot, megállok a kocsival, és utàna puszilgat szét.

Megtanult sunyinak lenni...megalkudni...szerepet jàtszani 7 évesen.

Beleszakad a szívem.

És December elején volt egy kórus fellépése az iskolában.

Én pedig elmentem ahogy ovis korától minden ilyesmin ott vagyok.

Viszont most ott volt anyuka is.

Ezért a gyerek először elbújt előlem..

A kórúsban nem is énekelt csak tátogott zavartan.

Aztán kísertem őket haza, de a gyerekem rám sem mert nézni, a bal keze mutatóújja pedig végig a szájában volt és rágta úgy szorongott.

Mindez egy olyan hétvége után ahol velem volt, és felszabadult volt végig.

Pontosan tudom hogy nagyon durvàn ellennevelt.

Mert elmondta, azert nem ad puszit mikor találkozunk ilyenkor, mert akkor "kikap anyától"...

Engem az érdekel, hogy hogyan tudom ezt a szorongást oldani benne.

Hogy azért mert szereti az apukáját ő nem tesz semmi rosszat.

Nem akarom hogy ettől jobban sérüljön, ha fel nem is tudja mèg fogni, hogy bántalmazás àldozata.