Apám szinte egyik gyerekét se keresi pedig örül és kíváncsi ránk, de valamiért azt gondolja, hogy gyerekei keressék őt. Ez miért van?

"pedig örül és kíváncsi ránk"

Aha, persze:D

El kell keserítselek, de ha tényleg erdemelnetek őt, akkor ő is hívna. Vagy szimplán teljesen idióta

A családban általában a nők tartják a kapcsolatot. Ők telefonálgatnak, cseverésznek, meghívják egymás családját kávéra stb. Persze biztos van kivétel is, de sok férfinak nehezére esik az ilyesmi.

Talán nem tudja, hogy ha felhív, mit is mondjon, vagy mit kérdezzen.

Másrészt felnőtt gyerekek esetében ez valamennyire rendben is van. Nem akar a nyakatokra telepedni. Megadja nektek azt a szabadságot, hogy annyira tarthatjátok vele a kapcsolatot, amennyire nincs a terhetekre. Próbáld így felfogni.

Lehet, hogy őt fiatal korban nem engedték a szülei/anyósáék leválni, vagy rossz élménye volt ezzel kapcsolatban, és most nem akar titeket is ilyen helyzetbe hozni.

"Mondtam neki, hogy ez nem így működik..."

És volt erre valami ellenérve? Mert sokak szülei ilyenek, de én sem értem. Vannak, akik (úgy tűnik) ilyen hatalmi kérdés szerűséget csinálnak belőle, hogy nehogy már még nekik kelljen a gyerek után loholni, mert az illő mértékű kapcsolattartás kizárólag a gyerekek dolga.

De az én apám se nagyon keres, nála viszont az az ok, hogy mindig is furcsán és eltúlzottan óvatoskodva udvariaskodó volt, és: nem akar zavarni. Azt gondolja, kényelmesebb nekünk, ha mi keressük, amikor ráérünk és kedvünk van. Annyiból örülök neki, hogy ez még mindig jobb, mintha kétnaponta másfél órát kéne fosnunk a szót a semmiről, mert az tényleg nem az én világom, és zavarna. Azt viszont sajnálom, hogy még akár 1-2 hét után sem merne felhívni egy 5-10 perces "rég hallottam rólad, hogy vagy?"-ra sem. Megsértődni nem sértődöm meg rajta, elfogadtam már őt ilyennek.