Lány-fiú testvérpárként éreztetek, hogy az egyik fél preferálva van valamiért?

Jaj szívem, nem olvasol itt hasonló sorsokról?

Ez a középkori szemlélet, kiirthatatlan az érzelmi nyomorék szülőkből.

Lesűlne a bőr a képemről, ha különbséget tennék a gyerekeim között.

Nalunk is volt hasonlo, de szerencsere nem kifele, csak szuk csaladban. Az ocsemnek nem kellett mosogatnia, annyit tanulnia, elmennie dolgoznia vagy segitenie szuleimnek. Mindig sokkal türelmesebbek voltak vele (igy joval lustabb is lett:-):-)).

Ne bankodj emiatt, eleg nagy vagy, figyelj magadra, legyenek celjaid.

Jaj de tipikusan arrogáns az 57%...aztán meg rinyálnak a párkapcsolati kategóriában, hogy ők rendes srácok, miért nincsen nőjük.

Ugyanolyan nemű testvéreknél is megfigyelhető ez sajnos.

Nálunk is így van, mai napig, meg is szívták rendesen szegény szüleim, dolgozni sem akar a felnőtt testvérem, takarítani sem, szépen rájuk maradt nyugdíjas éveikre.

Így van, tipli onnan de hamar. Hagyd hátra a családodat, csinálj sajátot, és soha ne kövesd el azokat a hibákat ami neked is fájt a szüleidtől. Én ezt tettem, nem bántam meg.

"Aki nincs velem, ellenem(re) van, elengedem az ő útján"

Ezt egy zseniális csávó mondta 2000 éve, úgy hívták Imánuel Jézus, volt benne igazság...

Kedves Kérdező!

Itt tulajdonképpen mindenkinek igaza van, mert hogy a saját szemszögéből nézve látja az eseményeket, amik történnek...

Magam részéről pl. éppen fordítva volt. Két nővérem volt inkább bálványozva, Ők voltak az eminens tanulók... míg én (mint kis "semmirekellő" öccs) voltam hátrányban. Legalábbis így éreztem, érzékeltem.

Ez nagyjából így is volt, de sosem törődtem annyira azzal, hogy Apám mennyivel volt velem szigorúbb, mint nővéreimmel. Persze, fájt... viszont jól elfoglaltam magam (saját hobbymmal).

Szóval csak sokkalta később (20 években mérhetően) jöttem rá, hogy szerettek engem Anyám, de Apám is a maga módján, csak nem tudták hogyan kell szeretni... Ez tudom, durva kijelentés, de hát be kellett látnom, hogy így volt. Ma már azt (is) látom, sokan nem is tudják (szülők is), mi az a szeretet. Mit jelent: SZERETNI Valakit. Önzetlenül, elvárások, feltételek nélkül.

Mit látok? Van, aki úgy szereti gyermekét, hogy MINDENT megvesz neki, amit csak megkíván... Ez olyan jó nevelés féle lenne? Csak kérdem...

Van, aki meg úgy, hogy inkább csak az egyiknek veszi meg, a másikat háttérben hagyja... és most csak a "megvásárolható" dolgokról beszéltem. Aminél egyébként sokkalta fontosabb főként egy kisgyermek életében a meg nem vásárolható, azaz lelki síkon adható szeretet.

De, azt mondom én is neked, NE is TÖRŐDJ vele, hogy így történt! Te ne azzal foglalkozzál, hogy Őseid mennyit törődtek veled, míg mással esetleg többet. Tudom, rosszul esik, fájhat is ez... mert mégis csak a "rokonaid".

Valóban, tanuljál ebből (is), s majd meglátod, hogy bármely "rossz dolog" történhet is veled, az mind-mind TANÍT Téged. Sokkal inkább tanít, mintha nem történt volna meg, hanem csak pl. könyvben olvastál volna róla. Ezt majd akkor fogod csak igazán érzékelni és értékelni, amikor majd Te kerülsz a "szerető szülő" szerepkörébe.

Azt meg különösképpen javasolom, Mással (külsőségeivel: szépség, magasság, karcsúság) ne törődj és SOHA ne a MÁSIKHOZ mérd magad. Mindig csak Önmagadhoz. Hogy most éppen milyen vagy, s mennyit változol napról napra, hónapról-hónapra, évről-évre. De fontos, hogy megfigyeld Önmagad, mely irányban változol... mert lehet pro, de lehet kontra is.

Ha picit jobban utána guglizol, találsz ilyen kereső szavakra: "Veszteségből nyereség, vereségből győzelem" Youtube anyagot. Ezt (is) ajánlom figyelmedbe hallgatni, mert pont az ilyen és ehhez hasonló "élethelyzetek" nehézségeiről szólnak.

Az ERŐ legyen Veletek!