Mi a véleményetek apámról? Hogyan kéne erre reagálnom?

Nagyon köszönöm, hogy ezt írod. Borzasztó nehéz, rengeteg sérelmet okozott az idők során, mostanra semmilyen hímnemű egyedhez nem tudok kötődni miatta.

Most, hogy nincs senkije, vissza akar kuncsorogni anyuhoz, itt akar szilveszterezni, anyu nyilván nem akarja, mert nem véletlenül vált el tőle. ,,Egy család" akar lenni, mikor sose voltunk azok. Nagyon nagyon bosszant, hogy mindezek után, mégis hogy gondolja, hogy tiszta lappal indíthatunk? Ma is idejött bejelentés nélkül, mikor hallottam a kapucsengőt, gyorsan ki is rohantam a lépcsőházba, ne kelljen vele találkoznom.

Közben mégis sajnálom őt, mert nem tehet róla, hogy ilyen, meg nincs senkije, de egyszerűen nem tudok vele mit csinálni, ezt nem én irányítom.

Helyzetjelentés!

Szóval most jutottam el oda, hogy letíltottam, kb egy hónapja.

Én még azok után, amik történtek, hajlandó voltam meghívni a 18. szülinapomra, a ballagásomra. Mikor megérkezett a szülinapomra, elkezdett egyből videózni, amit utálok kiskorom óta, úgyhogy mondtam neki, hogy nem szeretném, mert utána meg kipakolja, hogy az ismerősök likeolhassák és büszkélkedhessem azzal, amibe nem fektetett semmi munkát: velem. Úgyhogy be is fejezte a videózást. Legjobb barátnőm is ott volt, aki látta, hogy onnantól kezdve apám sunyiban videózgatott minket. Mindezek után megsértődött, mert barátnőm nem szereti idegenek érintését, és elutasította a búcsú pusziját, elviharzott egy hétre elegendő süteménnyel.

Ballagásomra is meghívtam, mert én akartam lenni az okosabbik fél, de megbántam. Elkezdett ott is fotózgatni, gondoltam jó, ez most belefér, mégis csak egy ballagás. Csak aztán kirakta, hogy jöjjenek a likeok. Mondtam neki, szedje le, és értékelje, hogy egyáltalán meghívtam. Eddig soha nem konfrontálódtam vele, mindig mindent ráhagytam, de pontosan tudja, hogy kb 10 éves korom óta kérem, hogy ne tegyen fel rólam semmit, mert már akkor sem szerettem, ezt az egyszerű kérést is semmibe vette. Ezután kaptam tőle néhány fenyegető üzenetet, hogy ő meg fogja találni, ki tömi tele a fejem, már behozta a történetbe azokat a rokonokat, akikkel évek óta egy szót nem beszéltem miatta. Illetve elmondta, hogy szégyelljem magam, mert ő nem ezt érdemli, ő mimdent feladott miattam.

Ezek után letíltottam mindenhonnan. Eleinte édesanyámat bombázta tovább, hogy miatta lettem ilyen, mert ,,kisajátított"... Ezzel csak az a probléma, hogy anyukám meg abszolút magára veszi, mikor ő volt az, aki elengedett vele anyák napján, aki elengedett hetekre, ha úgy volt. Ő viselte el ezt az embert évekig miattam, sőt nem csak őt, hanem az új feleségét is, akit bemutatott anyukámnak. Egyszer itt is aludtak mind a ketten úgy, hogy a 2 szobára akkor öten voltunk. Anyukám mindent elviselt miattam, amikor meg még befolyásolható lettem volna, pont akkor egy szót nem szólt. De biztosan ő sajátított ki.

Az egyszer nem merülne fel a fejében, hogy esetleg ő a hibás. Egy szívből jövő bocsánat kéréssel megoldható lenne az egész, illetve azzal, hogy megváltozik. Ha erre nem képes, én sem vagyok arra, hogy elviseljem ezt az embert. Mert lehet, hogy feltétel nélkül szeretnem kéne a szüleimet, de én őt nem tekintem annak, miután nem nevelt soha.

(Ja nehogy elfelejtsem: a fentebb említett feleség, az ötödik felesége volt, anyukám volt a negyedik, és augusztusban elváltak vele is. Szerencsétlen nő anorexiás lett, anyukámat annó pánikbeteggé tette. Na most ezzel a volt feleséggel valamelyik nap feljöttek, mert kellett valami papírt odaadni anyukámnak, de arra számítottak, hogy mintha mi sem történt volna, leülnek kávézni. Anyu fejéből érzékelték, hogy nem, de miből gondolta apám, hogy igen? Miután hosszasan ecsetelte, hogy anyu a hibás, megfenyegette őt bírósággal (ahol amúgy semmit nem csinálnának ilyesmivel), miért gondolta, hogy feljöhet kávézni?

Bocsánat, ha valami nem érthető, nem olvasom most vissza, csak szerettem volna kicsit tájékoztatni itt a népet. Én soha nem gondoltam volna, hogy eljutunk ide, dehát megtörtént.