Miért kell anyámnak megjegyzéseket tennie a súlyomra? Olyan nehéz megtartania magának a véleményét, ha már senki nem kérdezte?
Tudom, tudom, ne menjek haza, mondaná ezt mindenki, de legyünk reálisak, nem ez az ésszerű megoldás. Van egy 12 éves húgom, elsősorban miatta megyek haza, nem anyám miatt. Nyilván a 12 éves húgom, faluról nem fog 3 órát vonatozni hozzám anyám nélkül, meg úgy sehová egyedül, mert még nem tömegközlekedett egyedül, falun nem volt erre szüksége. Ha meg anyámmal együtt megy, semmivel nem vagyok beljebb, max nem otthon ugat be anyám a testsúlyomra, hanem valahol máshol. Szóval a felesleges és haszontalan, akkor "ne menj haza/ne találkozz anyáddal" kommenteket ugorjunk át.
Az van, hogy valahányszor hazamegyek, anyám beszól valamit a testsúlyomra, mindig azt, hogy híztam. Akkor is, ha nem, sőt, akkor is, ha kifejezetten fogytam. A tököm tele van vele, hogy szépen fogalmazzak. Gyerekkorom óta dagadt voltam, amíg tehetett volna ellene, nem tett, nem engedett iskolai sportfoglalkozásokra járni általánosban, mondván milyen hülyén nézne ki, ha kövéren táncolnék/futnék/bármi, pedig ingyenes volt, csak egy aláírásába került volna, soha nem főzött egészséges ételeket, nekem se hagyta a próbálkozást a konyhába. Ezek után nekem ne most ugasson bunkón, aggódás címszó alatt, amikor már magamnak rendeztem az életemet
Most függetlenül attól, hogy tényleg kövér vagyok-e, semmi köze hozzá.
Jelenleg amúgy életmódváltás alatt állók, fokozatosan próbálom átállítani a szokásaimat, egyébként sikeresen.
Anyám hétvégén nagyon felbosszantott. Hazamentem 4 hét után, átöltöztem. Anyám rögtön beszólt, hogy híztan, majd elkezdett kérdezgetni, hogy ne adj isten terhes vagyok-e. Kezdjük ott, hogy szingli vagyok, ki a gyásztól lennék terhes? Különben is, vagy 10 éves korom óta, tehát 11 éve azt pofázom, hogy nem akarok gyereket. És tegyük hozzá, hogy amúgy nem híztam, a mérleg szerint 10 kiló különbség volt a hétvégi és a négy héttel azelőtti súlyom között.
"Most függetlenül attól, hogy tényleg kövér vagyok-e"
Majd ha elfogadod a súlyod, tojsz rá, mit mond anyád.
"Nem lennék túrógombóc ha te megtanultál volna főzni!"
"Híztál?" "- Igen."
Javaslom, hogy ha ez ekkora problémát okoz, akkor menj el pszichológushoz. Ez tipikusan yan dolog amit ha alaposan kibeszélsz magadból egy szakemberrel, anyád szavai lepattannak majd rólad: egyszerűen nem fog érdekelni, mivel tudod, hogy irreleváns az véleménye.
Érdemes nem védekező választ próbálni adni. Olyat, amivel nem védekezel így nem tud vitát generálni. Pl
- Híztál.
- Sajnálom, hogy így látod, anyu.
..
Ezzel sem nem cáfolod (ami vitát generálnak) sem nem támasztod alá amit mondott.
Férjem az ilyen embereknek mindig még tódítja a hülyeségüket. Erre ritkán tudnak mit mondani, vagy a butábbja megnyugszik, hogy milyen okos is ő.
Igen anyu száz kiló vagyok.
Igen száztíz.
Majdcsak rájön ha te képtelenségeket mondasz, és vigyorogsz hozzá, hogy nem tud rád hatni a kellemetlenkedésével.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!