Ez gonosz bánásmód volt?

Kezdődött pár éve, hogy anyám folyton odamászkált az építkezésemre. Intézkedett, kárt is csinált. Már akkor többször kértem, hogy ne másszon túlzottan bele az életembe, és hogy hagyjon ránk mindent (majdnem megszakadtunk, de akkor sem kértünk az olyan segítségből, amit onnan kaptunk).

Aztán mikor beköltöztünk a házba, akkor is folyton odamászkált. Nyaralásunk utáni első reggel - ránkzúdította minden világfájdalmát, hívogatott heti szinten a panaszáradataival, mert nem bír a közel 30 éves, viselkedési problémás testvéremmel. Teljesen tönkretette az idegrendszerem és a férjemét is. Az eredmény az lett, hogy ha autóajtó csapódik a házunk előtt, összeszorul a gyomrunk, hogy nem-e megint ők állítottak ide, vagy mi van, ha megint felhív.

Lényeg, hogy egy éve nem nagyon beszélek velük. Akkor volt egy vita, hogy a testvérem kishíján börtönbe került egy súlyos ügye miatt, én pedig nem akartam a bíróságon hazudni érte. Erre az egész család megsértődött rám. Anyám keres néha, de mindig lerázom.

Ma viszont megint ideállított, és szó nélkül az ajtónk elé vágta a régi cuccaim egy részét, ami még náluk volt.

Mivel tudtam, hogy kekeckedik és azt akarja, hogy felvegyem vele a kapcsolatot (több próbálkozása volt már), ezért a férjem írt neki, nem én. Leosztotta, hogy jó lenne, ha nem jönne többet ide. Kicsit erősnek tűnik, és jól meg is sértette anyámat a válaszból ítélve.

Szerintetek ez túl erős volt?

Még bűntudatot is akar okozni azok után, amit művelt.