Mit tennétek? Felnevelsz egyedül 3 gyermeket, az életed rámegy, több helyen dolgozol, hogy mindenük meglegyen! Felnőttek, 30 év körül van mindegyik.

Én a gyerek oldalról vagyok a történetben. Én is, öcséim is felnőttünk, elköltöztünk, saját életet alakítottunk ki (gyerek még egyikünknél sincs). Megoldjuk a magunk gondait. Ennek ellenére, kb negyedévente anyuék mindig adnak nekünk pénzt, hogy ezt nekünk szánják. Apu nagyon jól keres, megtehetik, nem okoz nekik anyagi hiányt a dolog, mégis kellemetlen számomra, sokszor szoktunk emiatt vitázni velük, hogy bakker azért dolgozunk mi is, hogy ellássuk magunkat, mostmár költsenek magukra is. Költenek persze, nem vonnak meg magutól semmit, szóval nem arról van szó, hogy nem futja nekik ruhára, vagy kajára mert adnak nekünk, de akkor is kellemeten. Próbáltuk már ezerszer visszautasítani, de akkor anyu részéről megy a lelki zsarolás, meg a műkönnyek, hogy már ennyit sem tehetnek értünk, a gyermekeikért, meg akkor ő minek dolgozzon, ha nem azért, hogy adjon nekünk, meg hasonlók.

Így az a vége, hogy mindig elfogadjuk, és ha anyagilag nem is, de fizikailag próbáljuk viszonozni, ha van otthon valami munka, akkor megyünk mindig segíteni, vagy ha bármi segítség kell nekik, akkor valamelyikünk mindig segít.

De én úgy gondolom, hogy egy felnőtt gyereket nem kell támogatni. Ha akrod és megteheted, akkor nyugodtan, de ha arról van szó, hogy ezzel a saját életszínvonaladat veszélezteted, vagy több munkát kell vállalni, csak hogy kisegítsd, akkor szerintem nem kellene segíteni neki. Persze más az, ha hitrelen bajba kerül valami miatt, elromlik valami és sürgősen javíttatni kell, de nincs rá, akkor más a dolog. De ha csak nem tudja beosztani a pénzt, akkor nem segítesz rajta, ha adsz neki. Úgy sosem fogja megtanulni beosztani a pénzét.

#20

Nem is a harminc évesekre gondoltam itt, hanem kollektíve, mivel sok olyan szülő van, aki már 17 éves korában a gyereknek alig várja, hogy ki baszhassa.

De az is neveltetés kérdése (Betegség kivételével), hogy ugye hogyan gondolkozik az a 30 éves, nem a gyereket kell okolni amiatt, mert valami nem lett Neki meg tanítva, vagy rosszul lett Neki, hiszen a szülő dolga oda ülni és meg csinálni, hogy tudja a gyereke és azt szokja meg.

Ha azt szokja meg a gyerek, hogy jaaaj milyen borzalmas dolgozni, hulla fáradt vagyok, akkor nem fog merni nyitni a munka fele, mert ez lesz benne, hogy milyen szar az, mert ezt látta, ebben nevelkedett.

Bele sem gondolnak ezek a szülők abba, hogy amikor panaszkodnak a munkájukról (Amit köteles a gyerek meghallgatni persze) a tinédzser gyereküknek, hogy mennyire borzalmas, ott már kódolják bele, hogy dolgozni szar.

Konkrétan Ők deformálják el a gyereküket, emrt a tini gyerekre kell aggatni a bajaidat, hogy mennyire szar.

És bele neveled, hogy szar dolgozni.

Nem is fogja ám szeretni a munkáját.

Hmm mivel 16eves koruk ota dolgoznak. Diakmunka annyit hoz nekik havonta h a berletet es a sajat dolgaikat alljak belole. Igy nem kell zsebpenzt adnom nekik es megveszik maguknak ami kell.

A legkisebb 12 az o koltsegeit kell csak fizetnem.

Amugy 6eve egyedul nevelem oket , de minden evben van myaralas ujitjuk fel a hazat es jut mindenre ami kell.

Kapásból csak annyi gyereket vállalnék ha akarnék, amennyinek a felnevelésére nem menne rá a gatyám. Egyedül se, mert bármikor bármi történhet, kieshet a keresőképességből az egyik szülő.

Egyébiránt a 2. opció, felnőtt egészséges emberre nem kell költeni, hiszen azért ment rá a gatyád elvileg, hogy önálló életre képes legyen.