Mit tennétek a helyemben? Mit javasoltok?

Tisztelt 29-es!

Nem tudom, hogy honnan vetted, hogy munkanélküli vagyok holott egy szóval sem írtam ilyet. Én a munkahely lehetőségekre és a kevés fizetésekre gondoltam. Igen képzeld nagyon sokakat érint ez a probléma ennyi idősen és nem feltétlenül az életképtelensége miatt hanem a kevés fizetések és a kilátástalanság miatt. Hidd el, én örülök neki, hogy a környezetedben mindenki ennyire talpraesett és szorgos, csak az a helyzet, hogy nem ez a valóság. Én elhiszem, hogy kényelmesebb a jobb és sikeresebb embereket emlegetni de a csúnya valóság az, hogy nagyon sokan rávannak kényszerülve, hogy mamahotelezzenek főleg ilyen árak mellett. Rendes végzettségről beszélsz és oktatsz egy ismeretlent mintha ez ennyire egyszerű lenne. Szerintem egy cukrász- pék szakma igen szép, de a valóság az, hogy a 12 órában megkeresek 180 ezer Forintot nettó. Igen, nem rendes szakmunkásként vagyok bejelentve mert a főnököm megteheti, hogy ne jelentsen be, egy csomóan jönnének a helyemre. Más munkalehetőség a környéken meg nem nagyon van, max közmunka. A legrosszabb az ilyen helyzeteknél a kiszolgáltatottság anyád által. Én sok sikert kívánok a Kérdezőnek és a fiának, pontosan tudom min megy keresztül.

Az ötlet jó, a terv jó, csak a kivitelezés nem.

Már nem kér reggelit, és nem kell elszámolnia mikor ért este haza. Nem erre számított, hogy anya nem vette észre, hogy eltelt 4-5 év és közben ő felnőtt.

Felnőtt fiaim vannak. Azt is átéltem már, hogy egyetem után, vagy közben( a távoktatás miatt ) hazajött az előtte kolis, félig kirepült gyerekem.

De tudom ez nagyon nehéz, nekik is. Mert előtte volt heti egy telefonhívás, meg heti, kétheti hétvégi találkozás. Amiből egy rész a barátokkal telt, itthon meg kb havonta családi ebéd, unokatesós, nagymamás laza nagycsaládos dumálás.

Szóval nem tudtam belemászni az aurájába. Meg legyünk őszinték, ő se az enyémbe.

Bezzeg amikor minden nap otthon volt. Hát csak szólnék valamit, de nem mindegy ám hogy mit, meg látom rajta most zavarok, túl sok vagyok.

Nagyon át kellett hangolnom magam, hogy úgy legyek vele, mintha a sógorom, vagy más férfi rokonom lenne itthon vendégnek a gyerekszobában.

Bizony felnőttek közben, és nem vágynak a tutujgatásra, mi több bántja őket, ha a legkisebb irányítási szándékot érzik, még ha nincs is ott.

Mindeközben nem morcos medvék, de már nem az van, hogy Petikém ugorj el a boltba , fussál kisfiam.

Hanem az, hogy Peti kérlek holnap te vásárolj. Ez a lista.

Sokat kell változnunk, és belátni, hogy a felnőtt gyereknek is nehéz a visszaköltözés. Meg hogy a mindennapokban nehezen tudjuk felnőttként kezelni őket. De tanulható! Neked is menni fog.

Szerintem itt a baj.

"Egyedülálló kétgyermekes édesanya vagyok"

Nem. Te egy egyedülálló nő vagy, két felnőtt gyerekkel.

Már felnevelted őket,kirepültek.

Igen, a 38-as válaszolóval értek egyet.Annyival egészíteném ki, hogy a felnevelést is jól csináltad,jó alapokat adtál neki,most már az ő dolguk/felelősségük,hogy mit kezdenek az életükkel.Ha belegebedsz sem a te dolgod, nincs már,és nem is kell ,hogy beleszólásod legyen.

A nagyanyám mondta mindig.Felnőttként mindenki úgy "cse...szi" el az életét,ahogy akarja.