Kérlek adjatok értelmes tanácsokat mit tegyek?
válasza:De miért én járjak? Azért mert segítek a nagyszüleimnek akiket szeretek és nem hagyom őket egyedül megrohadni? :( Én számtalanszor próbáltam ám beszélni velük és anyámmal is hogy ez így nem jó de hiába mikor legutobb mondtam anyukámnak hogy sosem segít semmit akkor nagyon csúnyán megbántott mert érezte hogy igazam nyilván. Én leülök őszintén beszélni velük de hiába, nem állhatok ki én állandóan másokért, legrosszabb helyzetben hogy anyukám anyukája nem mer neki semmit mondani mert fél tőle pl. neki nem mondja el hogy nem tud karácsonykor már főzni csak nekem sír, bármi kell nekem rimánkodik én meg sajnálom és megcsinálom helyette...illtve beszéltem én anyámmal is egészen picike segítséget kértem, nem volt túl lelkes de belement. Ezután a nagymamám kezdte el még sajnálni NEKEM anyámat hogy jaj szegénykém most segítenie kell és rosszul érezte magát hogy nem ő fog főzni...nem inkább nekik lenne szükségek segítségre? Igazából én az áldozata vagyok annak hogy szüleim elkényeztették kissé. Mert most abból soksok törődésből amit kaptak nem akarnak visszaadni én meg igen...és én tényleg szívesen segítek csak végesek az erőim, picik mellette aludni sem tudok rendesen éjjel és nonstop talpalok.
Lelkileg persze értem hogy jót tenne nekem, abban nőttem fel hogy szuper családom van összetartó stb és ahogy egyre kevesebb nagyszülőm és egyre önállótlanabbak jövök rá hogy ez egy szemfényvesztés :( És meglehetősen félek mi marad ebből a családból ha ők nem lesznek? :( A tesom elköltözött jó messzire nem véletlen...Úgyhogy ő kb mintha nem is lenne évente 1szer vagy 2szer néz haza (na annyira nem lakik messze hogy ne tudna többször...:D de ő is szarik ám mindenkire még telefonon sem hívja fel nagyszüleit pedig nekünk van miért hálásnak lenni. Igazából azért is költöztünk ide vissza sok éve mert éreztem hogy baj lesz, hogy szüleim nem fognak eléggé segíteni nagyszüleimnek és féltettem őket mert tudtam hogy nem kérnek segítséget. De nem hittem hogy ez ennyire nehéz, közben lettek gyerekeim ugye és így egyszerűen sok. De nem tudom hogy tudná egy pszichológus ezt megoldani.
válasza:Hagyd már ezt a lelkizést.
Anyád szarik a saját anyjára, te meg kikészülsz?
Neked ott van a saját családod, arra fordítsd az energiád.
Ha anyád veri magát, kezdj el te is vergődni, hozzávágni amit itt elpanaszoltál és kész.
Nem vagy felelős a nagyszüleidért ezt kellene megértened és ezért kellene pszichológus, hogy ezt tudd gyakorlatba is átvinni.
Elárulom. Nem fogod. Az anyád kiszívja az összes energiád!
válasza: válasza:Ha igaz, hogy a szüleid nem fognak sose segíteni és te melód lesz mindig is a nagyival való törődés... Te meg mindig segítesz, mert az a fenejó lélek vagy... Gondolom ha elköltöznél nem úgy változna a szitu, hogy anyukád beállna segíteni, hanem előbb-utóbb öregek otthonába adná a nagyit... Akkor azt te nem hagynád..., szóval szerintem nem nagyon fog ez változni.
Inkább valahogy bele kellene törődnöd ebbe, hogy ez mindig a te melód lesz, (de akár lehetne is, ha mondjuk a szüleid már nem élnének bármi folytàn, akkor is rád maradna...)...
Inkább csak annyit kéne elérned, hogy cserébe a nagyi után te örökölj és ne az anyád. Vagy legalábbis valamekkora részben örökölj te is nagyi után.
Pl. Adja csak neked a házát, vagy ilyesmi. Egy összeköltözés a nagyival bármelyikteknél, és időben lepapírozva...
válasza: válasza:Azért te, mert te szenvedsz a leírtaktól. Nem ők írtak ki kérdést.
Neked nincs érzelmi intelligenciád, eszköztárad, határaid. Ha ezeket pontosan megkapnád egy hosszútávú terápiábal egy olyan embertől, akinek bármit elmondhatsz, támogatni fog, ismerni fog mindent, ami benned van. Ez a terapeuta. Nem a gyakori népe. Mi idegenek vagyunk, ezért nem fogjuk tudni megoldani az életedet
Ez szól az 5-ösnek is. Ezért kell pszichológus, mert nincs két egyforma ember.
Én a kérdező helyzetét simán megoldanám, mert van önbizalmam, határaim, szeretem magam, hogy ne tűrjem a bántást, átlátok a manipulátorokon, kiosztom a németet. Aki még nem fogadja el, az az ő dolga, az ő frusztráció viselésének a hiánya. De ez én vagyok. A kérdező nyilván nem ilyen, nem is lesz, amíg ez a beteg közeg van körülötte.
Innen indul a tudomány, nem pedig mm megáll.
De ehhez el kell jutni egy szintre. Hogy felismeri miben vagy.
Vagy ilyenkor mit vártok idegenektől?
Írjunk mondatokat, hogy ezt és ezt mondjátok? És ha írunk, akkor a válaszra is fel vagytok készülve? Mert ilyenkor borítékolható a visszaszólás a másik részéről. Na és ezt az érzelmi intelligenciát, személyiséget, aki ezeket lerázza, mindenre tud válaszolni, megvédeni magát, ezt soha senki nem adja át nektek a neten. Én sem tudom átadni, hiába szajkózom kérdésről kérdésre, hogy ez kell. Ezért kell pszichológus. Nektek, igen. Ti szenvedtek és nincs eszközötök.
válasza:Először is felejtsd a mártír szerepet. Önálló döntésed volt a nagyszülők pesztrálása, azoké, akik ennyire elcseszték anyád nevelését. Csináld csendben, ha már vállaltad, vagy hagyd a francba az egész bagázst és a saját családoddal foglalkozz.
Aztán felejtsd el, hogy egy felnőtt ember változtat magán a te kedvedért. Ez nem így működik, és soha nem is fog így működni. Anyád is ilyen marad amíg csak él. Ezt el kell fogadnod. Viszont nem kötelező elviselned a hülyeségeit, ha ennyire terhes számodra.Az hogy te magadra erőlteted mégis, az nem anyád sara.
Aztán azt is vésd az eszedbe, hogy a már meglévő körülmények ellenére a te kizárólagos döntésed volt a saját gyerekeid megszülése. Gyereket magunknak szülünk, és nem mások segítségére számítva.
A tesód jól csinálja. Végy róla példát. Egy szar családot nem kell mindig minden áron kényszeresen összetartani.Te kényszeresen próbálod. És ez nem egy szuper család, csak szeretnéd ezt hinni. Ébredj fel, és nézz ezzel végre szembe. Aztán kezd el élni a saját életed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!