Külső szemmel nézve, mondd mit gondolsz? (többi lent - jó hosszú, jó bonyolult...)

Szereplők:

APA: 1948-2018 (festőművész volt - igazi egyéniség, nagyon szerették az amberek, jellemzően mély kapcsolatai voltak. Nekem „cinkosom”, „haverom” volt ebben az életben.)

ANYA: 1954- (árva gyermekként nőtt fel - egyébként semmit nem tudok róla.)

1. FIÚ: 1981-1998 (apai nagyanyja nevelte, szerelmi bánatában leugrott a Margit hídról)

2. FIÚ: 1985- (apa nevelte) a kérdező vagyok, még keresem önmagam

3. FIÚ: 1987- (anya nevelte - aneszteziológus főorvos Németországban)

Szituáció:

Nos édesanyám 2015-ben nyugdíjba ment. Anyám az összes felszabaduld energiáját (lévén öcsém Németországban csinált karriert) rám akarta testálni, amire semmi szükségem nem volt. Megkértem, hogy ne tegye, erre természetesen sértődés veszekedés és harag volt a reakciója. Jellemzően így reagál. A nyugdíjba vonulásáig jó kapcsolatunk volt, de inkább nem volt kapcsolatunk. Lénygében édesapám nevelt és tanított. Anyámról szinte semmit nem tudok.

2018-ban mikor apukám meghalt, anyám háromszor ismételte meg, hogy engem már régóta nem szeret. Akkor (az első "nem szeretlek" után) mondtam neki, hogy ne mondjon olyat, amit később megbánna. Még kétszer megismételte.

Nos azóta bánhatja, mert tudomására hoztam, hogy amig nem kér bocsánatot tőlem, (azért hogy apukám halála után két hónappal, karácsonykor, a karácsonyi asztalnál azt mondja, hogy nem szeret) addig ne is reménykedjen abban, hogy mint egy nyájas idegen, az időjárásról, a kutyánkról, vagy a kajáról fogok vele bájologni. Egyébként erre és csak erre volna igénye. (Másról nem lehet vele beszélni.)

Mostanra teljesen megromlott a kapcsolatunk. A kamu mosolyát, bájolgását, őszintétlenségét egészen kicsi gyerekkoromtól kezdve elutasítom. Ezt azóta is elutasítom, bárkiről is legyen szó. Az ilyesmire ráérzek.

Azt nem tudom, hogy miért érez így irántam, mert erre se válaszol. Arra gondolok, hogy apámra emlékeztetem, és ezért utál. (A FIDESZ gyűlölet-kampánya még tovább erősítette benne, hogy gyűlölködni helyes és szabad, azóta konkrétan, mintha egy fátyol, vagy valamilyen köd lenne a szemén. Nem lát nem hall...)

Vagy azért utál, mert nem mentem bele a kifelé minden rendben, de belül minden rohad játszmájába, vagy azért mert apámra emlékeztetem. Nem tudom.

Megmondtam neki, hogy nem utálom, mert az anyám, nem kívánom a halálát, de dühös vagyok rá és azt akarom, hogy bocsánatot kérjen. (Különben is! Senkinek nem kívántam és nem is fogom kívánni a halálát. Én ilyen szabályok mentén élek.) Ezt sem érti természetesen.

Alap természete, hogy mindenkinél mindent jobban tud, miközben olvasatlan és műveletlen. (Ezeket nem indulatból mondom, ez ténykérdés.) Tudatlanságát akaraterejével és sértődékenységével kompenzálja. Szeretni szerintem nem tud. Apám és anyám, mint a tűz és a víz. Emberileg semmi közös nincs bennük.

Számára sokkal fontosabb, hogy ki mit gondol róla, mint az igazság, vagy a valóság.

Tehát nincs anyám környezetében egyetlen ember se, akivel ezt meg tudnám beszélni. Ismerőseivel, barátaival jóban vagyok.

Rólam is jellemzően pozitívan nyilatkoznak, de ha egy drogos csöves lennék, akkor is kellene szeretnie. Nem? …

Nem vagyok hibátlan, senki sem az, de inkább érdekes, vagy szerethető figura vagyok, mint nyomasztó, vagy kellemetlen.

Mit lát egy külső szem?

Írd meg kérlek!