Mit tegyek ha a szüleim anyagilag támogatnak de érzelmileg elérhetetlenek/zsarolnak?

"már nagykorú vagyok régóta és úgyérzem hogy még mindig irányítani akarnak."

18 évesen hogy lehetsz régóta nagykorú?

Amíg nem tudod eltartani magad és anyagilag rájuk vagy utalva, addig gyerek státuszban maradsz, főleg, hogy ők rugalmatlanok és sok mindentől félnek, te pedig változtatni akarsz, és ezt csak úgy közlöd velük, elvárva, hogy majd ők állják még a következő pár év tanulásodat.

Amnnyire lehet, ignorálni őket, és amint tudsz, költözni.

Ez nem változik soha, és ha hagyod még 30 évesen is irányítgatnak majd.

"Például most is,ki szeretnék iratkozni egy képzésből,mert nem ezt szeretném csinálni,teljesen más irányba szeretnék menni,és eleg nagy balhé volt itthon mikor ezt közöltem,kaptam az ívet rendesen,hogy mivan ha nem jön össze"

Gondolom nem úsztok a pénzben, és bár támogatnak, azért a pénz tényező. Lehet nem először hagysz fel valamivel, és szimplán nem hiszik el, hogy bármit is befejezel, ebbe is feccöltek pénzt, ha nem is a képzésedbe akkor az eltartásodba. Eleve milyen képzésben vagy benn 18 évesen? Nem most kéne érettségizned?

Őket is megértem, ha a gyerekem 5 percenként gondolná meg magát a jövőjét illetően, és még olyan távol lenne a munkavállalástól mint Makótól Jeruzsálem, akkor én is beleszólnék a dologba, vagy mehet a meki+albérlet kombiba amig kitalálja, hogy mit akar kezdeni magával.

Muszáj az ő szemszögüket is vizsgálni, nem csak a sajátodat. Álmokat lehet kergetni, csak addig meg tönkremegy a másik.