Segítség a férjem lánya nem is a lánya?

30-as pontosan ezért maradok annál az álláspontnál, hogy elcsalnám a papírt. Egy szkenner, kis szerkesztés és nyomtatás segítségével, hogy azt a pici reményt ne vegyem el a gyerektől, hogy van családja. Akinek nincs családja, vagy valami oknál fogva romba dől az a kép, az borzasztó lehet. Én azt gondolom, hogy egy gyereknek mindig sérthetetlen az anyja és apja. Na most ez a helyzet olyan kritikus, hogy az a bálvány, mert az anya és apa egy bálvány minden gyerek életében, az ebben az esetben úgy dől meg, hogy vagy feldolgozza ezt a brutális csalódást, amit ennyi idősen nem fog tudni, vagy megpróbálja tagadni a valóságot, amit amiatt nem fog tudni, mert ugye a papír feketén fehéren kimondja az igazságot.

Ha pl. a szomszéd azt mondja apánkra és anyákra, hogy hülye, nem fogjuk neki elhinni és körmünk szakadtáig küzdünk a becsületükért, mert bármi történjék is az anya és apakép nem dőlhet meg bennünk. Ez esetben mindenképpen megdől és legyen bármennyi idős egy ember, ezt nem fogja csak úgy feldolgozni. Én azt mondom, hogy legjobb az egyenes és igaz út a saját lelkiismeretünk érdekében, de itt nem sajátunkról van szó, hanem arról a pici biztonságos világról, amit egy anya és apa megteremt a gyereknek. Azt nem szabad megbontani. Ha mindenképpen külön élnek ő dolguk, de valahogy azt a pici biztonságos zónát fent kell tartani, hogy ott van a sérthetetlen, hős és kitartó apánk és a feddhetetlen, mindig segítő és óvó anyánk.

Na már most, az anya képe megdől, tehát bármit is gondol vagy próbál hazudni magának a gyerek, kénytelen szembesülni azzal, hogy az anyja úton-útfélen szét tette a lábát mindenfélének. Az eredeti apa kilétét homály fogja fedni, mert ki emlékszik egyáltalán a nevére annak, akivel 17 évvel ezelőtt összeállt egy, vagy akár több éjszakára. Nem volt benne részem, de én a komolytalan nők nevét néhány hónap után már meg se mondanám.

Na most az apakép azért dől meg, mert nem ő az apa. Szembesül egy másik tragédiával a gyerek, hogy akit apának hitt, az valójában nem az, igaz gondoskodott róla, de akkor sem a vér szerinti apa. Na most ekkor mardossa a félelem is, hogy nem a vér szerinti apa, bármikor mondhatja azt a gyereknek ezután, hogy viszlát. Én nem mondanám, meg sokunk itt nem mondaná, ettől független ez a félelem marni fogja a gyereket végig.

Akkor még ezen a két kritikus ponton túl ott van egy idegen, aki az apja és soha nem fogja már megtalálni, ha meg is találná mit kezdene vele? Az ég világon semmit, mert vélhetően annak is családja van és kellemetlen lenne pláne, ha mondjuk a családalapítás is akkor történt, mikor a gyerek anyjával összeállt. Mi van, ha az a fickó is éppen félrelépett, hogy fogadná a családja. Ha botrány lesz, akkor a 17 éves áldozatunk ne is várjon tőle semmit, mert utálni fogják abban a környezetben.

Na most akkor mi a megoldás? El kell csalni ezt a papírt és a gyerek anyja, valamint az apjának hitt apja zongorázzák le egymás között, de anélkül, hogy azzal kárt okoznának a gyereknek. Bár amennyire olvastam már kibukóban van a dolog, tehát már kapott az a szerencsétlen gyerek az anyja nyomorult barátnőjétől egy akkora pofont, amit soha nem felejt el és mindig fájó seb lesz a lelkén.

Itt már csak az a kérdés, hogy ezzel mit akart elérni az a nyomorult nő? Most úgy gondolja az a gyerek, hogy a puszta létezése is bűn. Ez az egész csak arra volt jó, hogy szenvedjen egy szerencsétlen gyerek és feltegye magának a kérdést, hogy miért született meg, milyen bűnt követett el, hogy ezt érdemli. Marcangolja magát, hogy már a puszta létezése is bűnből ered. Ezt megcsinálni egy gyerekkel nem lehet, a szememben az anyjának a barátnője nem ember, de az anyja is megér egy misét...

Így is leselkedik épp elég veszély a gyerekekre, hát még akkor, ha a kicsi világukat is leromboljuk. Mert most konkrétan az történt, hogy megmondták a gyereknek, hogy a puszta létezése is bűnből fakad.

Ítéljetek el nyugodtan, hogy én elcsalnám ezt a papírt és azért is elítélhettek, mert ilyen eszméletlen haragot gerjesztett bennem a dolog, de ezt megcsinálni egy gyerekkel nem lehet, akkor se, ha 17 éves. Leírhatatlan harag van most bennem, olyasvalakinek ártottak, aki nem tehet arról, hogy megszületett, akit óvni, védeni, tanítani és nevelni kellene, hogy megállja a helyét ebben a borzalmas világban és ehelyett mit kap? Bánatot, fájdalmat, ezernyi kérdést amire soha nem kap majd választ és akkor még hol van a nagybetűs élet. Lehet így útnak indítani egy kisembert? Biztosan én vagyok túlságosan családcentrikus, de én ebben a helyzetben csaláshoz folyamodnék. Ha lesz gyerekem, akkor a pokol legmélyére is lemegyek, hogy megvédjem, ha kell a milliomodik ilyen papírt is meghamisítanám érte.

Szikrát nem kapok, hogy ezt egy 17 éves éretlen, a világról mit sem tudó, védelemre, segítségre és útmutatásra szoruló kislánnyal hogyan lehetett megtenni pont most 17 évesen, mikor tudjuk jól, hogy ebben a korban egy mennyire labilisek érzelmileg. Olyanokon megsértődnek és sírnak, amire mi felnőttek csak legyintünk és akkor a degenerált "barátnő" ledobja az atombombát a kicsi világára elpusztítva mindent benne. Az ilyen nem ember, még állatnak is hitvány és gyalázatos, mert az állatban is vannak anyai ösztönök. Láthattunk már olyat dokumentumfilmet, hogy a nőstény oroszlán védi meg az újszülött gazellát, mert felébred benne az anyai ösztön, még az állatok is különben ezeknél az embereknél. Szégyen a társadalmunkra, a kultúránkra és mindenre, hogy ilyen nyomorult emberek itt élnek köztünk.

Először is biztosítsátok a kislányt (mert ebben a helyzetben ő még nagyon az), hogy továbbra is ugyanúgy szeretitek, főleg az apja, hiszen igazából te nem vagy érintett, és hogy a kapcsolatotok nem változik, mert a nevelés többet számít, mint a vér.

A kedves exről a gatyát is leperelném. Undorító.

Honnan volt erre több száz ezre egy 17 évesnek?

Mindegy is.

Miért számít, hogy genetikailag mi van? Az anyjával kell megbeszélni, hogy mit miért csinált.

Gondolom te mosolyogva néznéd, ahogy a gyereked tönkremegy egy ilyenben. Elképzelem "Semmi baj angyalbögyörőm, igaz hogy a Guszti nem az apád, és az egész eddigi életed hazugság volt, de legalább most nem hazudtunk. Ugye örülsz?"

#30 Mert ki az úristen beszél így a gyerekéhez? :D Én is leírtam, hogy kedvesen, és finoman tapogatva kell ezt tálalni, te meg a saját lelked frusztráltáságát idevetetted nekem, amiért leírtam, hogy a csalás az csalás marad, akkor is, ha rózsaszín köntösbe bujtatják. Továbbra sem fogjátok fel, hogy ez egyáltalán nem a gyerek érdeke, de tőlem azt csináltok amit akartok. Legyen kamuhányingeretek amiért ketten leírtuk, hogy ez bizony csalás, és más szóval ezt nem lehet leírni.