A férjem, még mindig nem heverte ki a gyerekkorát. Mit tegyek, hogy segítsek neki?

két könyvet ajánlok:

Woititz: Alkoholbetegek felnőtt gyermekei

Forward: Mérgező szülők

érdekes egy sztori, és egyben elkeserítő hogy a férjed felnőtt korára is van olyan mulya és töketlen, hogy a szeszkazán apjától elviseli az ilyet.

az már külön dicsőség, hogy a frusztrációját rajtad vezeti le.

én más típus vagyok, kb. 30 másodpercben lerendeztem volna az egészet, ha szóval nem megy akkor ha nem is ököllel de valamit kitaláltam volna, hogy véget vessek ennek az elnyomásnak.

mondjuk én azt sem tudom elképzelni, valaki hogy viseli el az ilyet, nálunk soha nem volt a családban ilyen konfliktus, de ha lett volna akkor nem húztam volna be fülem farkam.

egy valami viszont nagyon fontos, az ilyen emberekből lesznek idővel a csendes őrültek.

egész életükben eszik két kanállal az ideget, és soha nem ürítik ki magukból, és ettől olyan frusztráltak lesznek, hogy elkeseredésükben a gyengéken vezetik le a feszültséget.

jelen esetben rajtad, mivel tőled nem fél így bátran mer veled veszekedni.

legjobb lenne ha jól kiosztaná az apját, nem nagy veszteség ha ez miatt végleg megszűnne a kapcsolat vele.

ha meg kekeckedne akkor egy-két szájpadláson rúgást is kapna.

egy lelki sérültet csinált a fiából, szóval ha magától nincs ereje kilábalni ebből a szar helyzetből, akkor mindenképp pszichológus a legjobb megoldás.

bár egy jó kis családi balhé ezerszer többet érne.

Én meg ezt a könyvet ajénlom, evvel TE tudsz segíteni neki:

Pár-bajok és békés megoldások - Park Könyvkiadó.

Nem mellesleg mindezek mellett kineziológia, családálláítás, Arolo, stb.

(Add meg após lakcímét, megkeresem és beleverek néhányat a fejébe. Nekem is jót tenne egy kis feszültséglevezetés.)

Na szóval ismerős a helyzet. Mondjuk az én apám nem alkoholista volt, hanem egyszerűen csak gonosz, egy igazi lágerőr. Még szerencse hogy elvitte a rák, így legalább nem kellett nekem eliminálni. Mert azt még a kárhozatban is megemlegette volna.

Segíthet a pszichológus, ha jót fogtok ki.

Én azt mondom, ilyenkor mentálisan ki kell zárni az apát.

Nem szabad megengedni hogy bármilyen hatalmat vagy befolyást gyakoroljon a személyisége felett.

Én persze könnyen beszélek, szamomra gyerekkorom óta semmit nem jelent az a szó hogy apa. Illetve de: Egy lényt, akitől mindenáron meg kell szabadulni.

Nem tudom konkrétan milyen az illető, de ha úgy van ahogy leírtad és olyan súlyos ahogy én azt el tudtam ez alapján képzelni, akkor nem tudok mást mondani.

Aki szándékosan, tartósan, ok nélkül ellenségesen viselkedik, az ellenség. Ha őszintén megbánja a gonosz dolgait, akkor lehet beszélni.