Aki eleinte nem érezte anyának valónak magát és köteleket a gyermekevel, mikor alakult ez ki? Nem okítast kerek, nem tudtam mi var ram egy gyerekkel. Szeretnék jobb anyja lenni.

Nem, nem alakul ki - nincsen anyai ösztön, meg semmi ilyesmi- ez TÉNY (ha volna, nem dobnák a frissen szült nők a wc-be a gyereket, csak megszabaduljanak tőle).

Te annyit tehetsz, hogy nem érezteted vele, mert nem ő a hibás a TI felelőtlenségetekért.

Én viszont azt mondom, hogy nem biztos, hogy veszve van minden. Nem tudom mennyi idős az a gyerek, feltételezhetően még igen kicsi. Előbb vagy utóbb úgy is lesznek vele szép emlékeid: elballag az óvodából, hozza haza a jó jegyeket, versenyeket nyer, anyák napja, közös családi programok stb. Az is lehet, hogy jól kifogtok jönni, mert veled hasonló lesz a személyisége. Akkor miért ne alakulna ki kötelék?

Ez még bőven nem jelenti azt, hogy a kérdező nem szeretné a gyerekét.

Aki így érez az miért vállal gyereket? Én alapvetően gyerekekkel dolgozom egy bölcsődében, alig vártam hogy elérjem azt az életstílus( anyagi háttér) hogy nekem is legyen, az első gyermekemet várom és már a legelejétől kötődöm hozzá, most hogy mozog még éneklek is neki, simogatom a hasam beszélek hozzá.Alapvetően imádom a gyerkőcöket a munkámból kiindulóan.Az egyik ismerősöm úgy tett hogy utálja a gyerekeket nembírja a sírást de családot kell alapítani mert az úgy van mindenkinél.Nem várja el a társadalom hogy mindenki gyereket szüljön..

Nem leszóllak , csak nem értem hogy nem lehet szeretni egy gyermeket amit állítólag akartál.Vagy lehet nem akartad kitudja.:(

A lehető legjobb anyja vagy, ha figyelsz rá és segíted.

Milyen konkrét nehézségeid vannak mostanában?