23 évesen rájöttem hogy kontrollmániás, mentálisan nem teljesen egészséges szülők áldozata vagyok. Mi lesz így velem?
23 éves lány vagyok, és még egy évem van hátra az egyetemből.
Nem is akarom sokat ragozni, de nemrég beütött sajnos a felismerés, hogy eddigi életem túlnyomó része abból állt hogy megfeleljek a szüleimnek.
Az iskolában is csak azért "tanultam", hogy itthon ne kapjak leszidást, b*sztatást, hogy hármast hoztam. Mert amúgy ha már négyest hoztam valamiből akkor már anyám rossz szemmel nézett, hármasról ne is beszéljünk inkább, kicsi koromban büntetést kaptam érte ha hármast hoztam(pofon, vagy elvették valami játékomat, stb..)
És rájöttem hogy ez nincs másképp a főiskolával sem. A szüleim azt nyomták a fejembe hogy tanuljál és akkor nem lesz baj, voltak közte fenyegetések is hogy ha nem tanulok akkor elintézik hogy rossz legyen nekem.
És tulajdonképpen egyáltalán nem érdekel az amit tanulok a főiskolán, ráadásul kínlódok is vele mert nem megy, nem nekem való, nem tudom hogy tudom végig csinálni, már így is necces hogy egy tárgyat nem tudok teljesíteni. Az egészet csak azért csinálom hogy a szüleim békén hagyjanak, de sajnos nem hagynak.
Barátaim sajnos nincsenek, iskolában sem voltak régen, az osztálytársaim nagy része kerülte a társaságomat, többen utáltak is, pedig nem ártottam egyiküknek sem, és ez azóta sem változott. Valószínűleg a családi állapotom kisugárzik és ezt nem szeretik az emberek.
Nem tudom mit csináljak az életemmel, öngyilkosságon is egyre többet gondolkodok mert én nem akarom ezt az egészet
válasza: válasza:
válasza:Azok boldogulnak az életben, akik képesek alkalmazkodni a környezet kihívásaihoz. 23 éve sikeresen alkalmazkodsz, csak ezt kell tenned a továbbiakban is. Olyan nem lesz, hogy mindig minden körülmény tökéletes és téged segít; ez nem csak rád igaz, de az összes többi emberre is.
Bármire jöttél is rá ne rágódj rajta túl sokat, a múlton nem változtathatsz. Viszont a jövőt annál inkább alakíthatod. Mi akadálya is lehetne ennek?
Fejezd be azt a hátralévő egy évet, lesz egy felsőfokú végzettséged, az emberek 2/3-ának nincs ilyen eszköz a kezében. Aztán majd kitalálod a folytatást.
Nekem úgy lett diplomám, hogy dolgoztam mellette, el tudtam tartani magam. Szerintem hasonló esetekben a(z anyagi) függetlenség hatalmas szabadság. Ha a saját lábadra állsz, akkor már nem leszel "kiszolgáltatva" a szüleidnek. Ráadásul ez remek lehetőség arra, hogy megérezd a saját felelősséged a saját életed alakításában. Azért mondjuk azt is érdemes figyelembe venni, hogy feltehetőleg nem bántani akarnak a szüleid, hanem segíteni neked. Lehet, hogy nem jól csinálják, de az is, hogy ez csak a jelenlegi élethelyzetedben tűnik így.
Az, hogy vannak-e barátaid, nem a családi állapotodon múlik. Ha szeretnél barátokat, akkor keress! Menj olyan helyekre, amik az érdeklődési körödbe tartoznak, mert ott van a legnagyobb esélye annak, hogy hasonló érdeklődésű emberekhez tudj kapcsolódni.
válasza:Latod es leszólják azokat akik egyedul élnek es nem vállalnak családot sem hogy milyen rossz azoknak
Hat teli a gyakori ilyen szenvedő emberekkel akik boldogságukban a meleg családi fészekben szappanozzák a kötelet.
Azt tanácsolom hogy éld az életed, ahogy neked jó es azt dolgozz amit szeretnél. Ha perecet akarsz árulni azt tedd. Es helyrejössz
válasza:Diploma után elmész melózni, elköltözöl, keresel pszichológust, és szrsz a múltadra.
Másképp nem megy. Ha nagyon gáz, akkor ignorálni őket minden lehetséges módon és felületen.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!