Kiakadnátok, ha nem szólna erről az egyetemista gyereketek?
Ti tartjátok el félig meddig. Jelenleg enyhébb anyagi gondja van a családnak, így abban állapodtatok meg, hogy az ösztöndíjával beszáll a saját költségeibe(ami tulajdonképpen a fele költséget kifutja), a többit pedig ti fizetitek. Belefér, de azért meg kell gondolnia neki is, meg nektek is, hogy mire költötök, tehát jó lenne, ha vigyázna a cuccaira mondjuk.
Na a kollégiumba másfél hónap után ő eltört valami saját eszközt, amit minden nap használt, ti vettétek neki. Valami 5-7 ezer forintos tételről van szó egyébként. Na ő ahelyett, hogy szólt volna nektek, hogy eltört, ráadásul másfél hónapot élt meg az a dolog, rendelt egy új tök ugyanolyan cuccot, mondván, hogy ha majd hazaviszi év végén, akkor ne tűnjön fel nektek még véletlenül se, hogy az "eredeti" már nincs meg.
Ezt onnan tudnátok meg, hogy a család eddig közösen használt egy fiókot azon az oldalon, ahonnan rendelte, és megláttátok a rendelési előzmények között azt a tételt dátummal együtt.
"a szobatársamnak úgy megtetszett, hogy rendeltetett velem egyet magának is és kp-ban ideadta"
Az én anyámék is olyanok voltak, hogy már 8-9 évesen is hazudoznom kellett mindenféle hülyeségről, ha nem akartam, hogy ordibálás meg pofon legyen a vége. Amúgy kitűnő voltam, sose mentem sehova, sose jött hozzám senki, de valahogy mindig találtak valamit, amibe beleköthettek. Hát arra jók voltak a módszereik, hogy úgy hazudok, mint aki könyvből olvassa és azonnal jön mit kell mondani, hogy ne legyen baj, nekik még 35 évesen, külön élettel, külön családdal is sokszor, ha sokat kérdeznek. Megszoktam, beépült. Nem is menne már máshogy velük.
Nincs még egyetemista gyerekem, de én is voltam egyetemista, és elképzelhetetlennek tartottam volna, hogy ilyesmi miatt otthon balhét rendeztek volna.
A használati tárgyak meg néha tönkremennek. Van, hogy óvatlanságból, van, hogy "csak úgy", a használat során. Ezért használati tárgyak. Ráadásul nem is valami nagy értékű dologról van szó. Most komolyan, egy 5 ezer forintos vacak miatt áll a bál??
Egyetemista gyerekem van. Nem érdekel, ha eltör egy 5-7 Ft-os használati tárgyat. Feltételezem, hogy nem nem falhoz csapta dühében, hanem véletlen volt. Megrendelte az újat, kifizette, használja.
Akinek gondot okoz 5-7 Ft, az nem tudja támogatni az egyetemista gyerekét.
Egyébként néha én is eltörök valamit a konyhában. Ha nem napi/heti szinten történik, akkor semmi gond sincs ezzel.
"úgy hazudok, mint aki könyvből olvassa és azonnal jön mit kell mondani, hogy ne legyen baj, nekik még 35 évesen, külön élettel, külön családdal is"
Elég gáz, hogy a gyerekeid ezt a mintát látva nőnek fel ahelyett, hogy legalább most, felnőtt emberként végre le tudnád rázni őket őszintén megmondva nekik, hogy "nem mondom el a részleteket, mert úgy érzem, nincs hozzá közötök", vagy "erre inkább nem válaszolok, mert megint csak veszekedés lesz belőle" vagy valami hasonló.
"a tisztességből még sose származottt előnyöm"
Dehogynem. Legfeljebb nem tudsz róla, nem tudatosult. Eleve az is egy előny, hogy nyugodtabban alszol, meg hogy kevesebb a stressz, hiszen egyszerűbb nem megírni egy reklamáló levelet, mint megírni, stb.
Ez a kérdés tök beteg...
Nem rólatok írták a "Sóher" című filmet?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!