Kiakadnátok, ha nem szólna erről az egyetemista gyereketek?
Ti tartjátok el félig meddig. Jelenleg enyhébb anyagi gondja van a családnak, így abban állapodtatok meg, hogy az ösztöndíjával beszáll a saját költségeibe(ami tulajdonképpen a fele költséget kifutja), a többit pedig ti fizetitek. Belefér, de azért meg kell gondolnia neki is, meg nektek is, hogy mire költötök, tehát jó lenne, ha vigyázna a cuccaira mondjuk.
Na a kollégiumba másfél hónap után ő eltört valami saját eszközt, amit minden nap használt, ti vettétek neki. Valami 5-7 ezer forintos tételről van szó egyébként. Na ő ahelyett, hogy szólt volna nektek, hogy eltört, ráadásul másfél hónapot élt meg az a dolog, rendelt egy új tök ugyanolyan cuccot, mondván, hogy ha majd hazaviszi év végén, akkor ne tűnjön fel nektek még véletlenül se, hogy az "eredeti" már nincs meg.
Ezt onnan tudnátok meg, hogy a család eddig közösen használt egy fiókot azon az oldalon, ahonnan rendelte, és megláttátok a rendelési előzmények között azt a tételt dátummal együtt.
"Nem lennék ilyen családban gyerek."
Nem gyerek már, épp ez az: felnőtt egyetemista.
#8 De az felelősségvállalás valamilyen szinten, hogy kifizeti magának, nem pedig ír az anyjának, hogy vegyen újat, hogy majd azt vigye be. Aztán ja, ha már felelősség, akkor önmagában elég lett volna, ha vesz valami boltból egy random eszközt, ami ugyanolyan funkciót lát el, nem kellett volna a neten utánamenni, hogy pontosan ugyanolyan legyen.
Aztán persze benne van a pakliban, hogy utánament a dolognak személyesen, drága volt, és online talált olcsóbban és akkor meg már megrendelte.
Én pl ha úgy csinálnék ilyet, hogy anyám is tud róla, akkor egészen biztosan azzal jönne, hogy azért vettem egy pontosan ugyanolyat, hogy átverjem. (Törtem már el én is cuccot véletlenül koliban, csak nem derült ki, én meg nem említettem otthon) Holott a gyakorlatban még megnéztem, hogy a közeli üzletekbe 13 ezer, online meg még szállítással együtt is csak fele annyiba kerül. Akkor már inkább rendelek olcsón egy olyat, ami volt, minthogy vegyek egy drágát személyesen. Aztán ha anyám rájönne és kérdezne/aggódnék, hogy rájön, akkor is így lenne a kérdés kiírva, mert a szülő szemszögéből átverésnek tűnik, az én szemszögemből meg tudnám, hogy anyám mit gondona, bármit is mondok, így azt akarnám rekonstruálni, ami az ő vélhető álláspontja lenne.
"ha anyám rájönne és kérdezne/aggódnék, hogy rájön, akkor is így lenne a kérdés kiírva, mert a szülő szemszögéből átverésnek tűnik, az én szemszögemből meg tudnám, hogy anyám mit gondona, bármit is mondok, így azt akarnám rekonstruálni, ami az ő vélhető álláspontja lenne"
De miért kell ezen ennyit filózni? Egy felnőtt ember pont elég, ha odáig eljut, hogy
"az én szemszögemből meg tudnám, hogy anyám mit gondona, bármit is mondok".
Ezen a ponton kell bevenni a leszaromtablettát, és nem problémázni, meg kérdést kiírni valami olyasmiről, ami valójában anyám problémája, nem az enyém.
Nem gyerek már, épp ez az: felnőtt egyetemista.
tök mindegy, a szüleinek gyereke, a gyaládban betöltött szerepe gyerek.
"a gyaládban betöltött szerepe gyerek"
Amíg ő maga nem tekinti saját magát felnőttnek, addig van csak ez.
Amint úgy kezd viselkedni, ahogy a felnőttek szoktak, vagyis hogy minden felnőttet felnőttként kezel (saját magát is!), akkor fog tudni mindenki elkezdeni alkalmazkodni ahhoz, hogy végre valahára felnőtt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!