Egy felnőtt "gyerek" mennyi segítséget várhat el a szüleitől?

Azért addig támogatni szokás a gyereket, amig tanul.

Olyat pedig nem mond egy korrekt szülő, hogy baj esetén nem számíthatsz rá (még ha nem is értett egyet azzal, hogy olyan messzire költözz)

Amíg csak a címet olvastam, azt vágtam rá: "amennyit ő is ad (nyilván nem anyagilag összegszerűen értettem)"

Te elhúztál kb. a világ végére, amint lehetett, mégis, mire fel várnál támogatást? TŐLED mekkora támogatásra számíthatnának, ha bajba kerülnének? Felemelnéd a kezed, hogy "messze lakom"???

"tehát, ha én nem nyújtok semmit, ők se nyújtanak semmit"

Családon belül segíteni szokás egymást, de felnőtt korban ez bizony már oda-vissza működik! Ha te se segítenél adott esetben a szüleidnek, akkor rohadt nagy pofátlanság, hogy tőlük ezt elvárnád.

15: Úgy tűnik, hogy nagyon nem tetszik nekik, hogy elmentél.

Mivel semmi konkrétat nem írtál, így nehéz véleményt formálni.

Lehet, hogy csak féltenek. Lehet, hogy iszonyatosan hiányzol nekik. Lehet, hogy úgy érzik, hogy elveszítettek. Mert ilyen távolságból teljesen más a kapcsolat, hiába van videóhívás meg akármi.

Van olyan ismerősöm, akinek a gyereke a világ másik felére költözött. Jóban vannak, szeretik egymást, de így is csak 2-3 évente találkoznak személyesen. Nehéz.

Nem tudni, te milyen gyakran tudsz hazautazni. Ők tudnak-e, akarnak-e hozzád utazni. Stb.