Egy felnőtt "gyerek" mennyi segítséget várhat el a szüleitől?
A szüleim azt mondták, hogy mivel elmúltam 18, innentől kezdve nincs felém kötelességük. És családban nincs én, tehát, ha én nem nyújtok semmit, ők se nyújtanak semmit... mint egy idegennek.
Namármost, én 1200 km-re költöztem otthonról, azt mondták, ha bajba kerülök, én mászok ki belőle, mert senkit sem vettem figyelembe, amikor elmentem.
Elköltöztél, éled a saját életed.
Ez a dolgok rendje, és ilyen családtól nemhogy várni nem szabad bármit, hanem minél kevesebb mindent megosztani velük.
Én betöltöttem a 18-at, ugyanez.
Oké, megoldottam az életemet, külföldön élek, jól keresek - persze most már jönnek a hányingerkeltő, mézesmázas levelek.
Nem érdekel. Pénz kellene nekik? Oldják meg, éppúgy, mint én, miután épphogy ki nem dobtak otthonról.
Egy normális családban segítik egymást, ha szükséges, számíthatnak egymásra, oda-vissza. De ez persze nem a másik kihasználását jelenti.
A szüleid hozzáállása fura olyan szempontból, hogy 18 felett idegen vagy.
A konkrét helyzetben viszont igazuk van. Te elmentél messze, nem várhatod, hogy ott is ők alakítsák majd az életed. Főleg, hogy nem is tartották jó ötletnek. Talán pont azért, mert tudják, hogy nem állsz rá készen. Gyanítom, hogyha itthon lennél, akkor segítenének.
19 voltam mikor elköltöztem, voltak munkáim, közben tanultam is, mindig támogattak valamennyi pénzzel, volt, hogy kérnem is kellett, mert jött egy váratlan kiadás, de legtöbbször maguktól adtak, mert volt miből, plusz.. olyan a felfogásuk, hogy kit támogassanak, ha nem a saját lányukat. (Egyke vagyok, nagyszülők nincsenek már, így szívesen adtak)
Most 26 éves vagyok, és van egy 9 hónapos gyerekem. Segítséget nem várok el, ugyanakkor ha felajánlják, hogy pl. vigyáznak a gyerekre, amíg a férjemmel elmegyünk nagy bevásárolni, vagy csak egyet kettesben ebédelni/vacsizni, azt elfogadom. Néha szoktak venni nekünk valami kaját, vagy a gyereknek pelenkát/ruhát ilyesmiket, de arra sem kérjük őket, csak hozzák.
Mi is szoktunk nekik kölcsönösen “segíteni”, elvisszük/elviszi a férjem őket is bevásárolni, vagy ha olyat főzök amiről tudom, hogy szeretik, akkor többet csinálok, és viszek nekik is..
Férjem 32 éves, őt az anyukája szokta néha támogatni, mert a vérszerinti apja letojja, a nevelőapjával pedig sosem volt jó a kapcsolata, azóta meg már el is váltak anyósommal.
4, nem irta a kérdező hogy nem bdogulna, előre vizionálták a sikertrlenséget..hát azért köszönöm az ilyrn családot.
Normális ember segíti a családját. A kihasználás az más, de ilyet kijelenteni hogy ha elmész le vagy szrva..
"Namármost, én 1200 km-re költöztem otthonról, azt mondták, ha bajba kerülök, én mászok ki belőle,..."
Hát mondjuk ez totál nyilvanvalo. Felnőtt is vagy, távol is élsz, nem anyu és apu kell hogy kihuzzon a xarbol.
Az utolsó bekezdésed alapján:
Szóval szüleid nem tartották jó ötletnek,hogy ilyen fiatalon,ilyen messzire akarsz költözni tőlük. Gondolom megkapták az ilyenkor szokásos "ne szólj bele,már elmúltam 18" dumát. Ezekután ők tényleg nem szólnak bele,old meg magad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!