Mit csináljak, ha átjönnek hozzánk a szüleim haverjai, de én nem tudok velük beszélgetni?

10, szerintrm ha nem a szülők mondogatják neki hogy elvárás nem irna ki róla kérdést. Látszik hogy zavarja szerencsétlent.

Nalunk sem az volt hogy frlpofoztak ha nem voltam ott, csak ment a lelki manipuláció hogy illik, meg milyen rendes az xy miért nem beszelgetsz vrle? Mindenkinek rossz így.

"Elvárás" - nagyjából 13-14 évesen már nagy ívben szrtam a kötelező képvizitekre. Átjön a szomszéd? Oké, és nekem mi közöm hozzá? Semmi, nem én hívtam át.

Mielőbb kezd meghúzni a határokat és nemet mondani, vagy azon kapod magad, mint féltesóm, hogy még 28 évesen is ott ücsörög anyja mellett, amikor átjön a Józsi bácsi, mert "úgy illik".

Azért függ a szülőtől is, hogy mekkora zsarnok és meddig megy el, hogy az akaratát átverje a gyereken.

Mi oda jutottunk, hogy 18-22 éves korom között anyám többször is konkrétan kimondta, hogy üljek oda és csöndben mosolyogjak. Aztán, ahogy kezdett megszűnni tőle a függőségem ezt le tudtam építeni, de egy-egy látogatás után brutális b"szogatások mentek az irányomba.

Ő tényleg nagyon durván tud manipulálni, a rokon gyerekeknél lehet megfigyelni, hogy a saját anyjuk nem tud náluk x dolgot elérni, az anyámnak meg perceken belül sikerül...

Ezen meg mi a lótúró a gáz? Ez az abszolút normális! Nincs is más normális variáció!

Most akkor erőltetik vagy csak köszönni kell?