Anyámmal tartsam a kapcsolatot? (26 éves férfi)

Kisgyerekkoromban szüleim elváltak. Hogy hogy vezetett az út a váláshoz, nem tudom, mivel anyám és apám teljesen máshogy emlékeznek. Mindegy is. Mindenesetre a váláskor anyám kapott egy új építésű lakást, apám fizette a gyerektartást, így az volt a terv, hogy elleszünk ketten, én meg majd megöröklöm azt a lakást. Anyám viszont a fejébe vette, hogy most hogy elvált, valamit be kell pótolnia. Nem dolgozott, viszont sokat pasizott meg szórta a pénzt. Sokat pasizott: például egyszer átjöttek férfiak, addig bezárt a szobámba. Szórta a pénzt: például nem főzött, ezért egy helyi 4 csillagos hotel étterméből rendeltünk minden nap. Közben nagyon boldog mégsem lehetett, mert minden este felhívta apámat cirkuszolni meg ordibálni vele.

Viszont a pénz nem terem fán... A lakást el kellett adni, a pénz elfogyott, majd amikor egy fityingje nem volt, kirakott apám háza előtt, ő meg beköltözött egy férfihoz. Tehát ezután apámmal laktam, anyámnak meg pár év múlva újra lett pénze, én meg már kamasz voltam. Ebben az időszakban elég sok ajándékkal ellátott, ami egy kamasznak óriási dolog volt, például almás telefon, almás laptop, márkás ruhák, meg kaptam egy telket, amit azóta eladtam. Egyébként hogy ez a sok pénz honnan lett, azt én nem tudom, de van egy sejtésem, hogy jobb is, ha nem tudom.

Közben lelépett a világ másik felére, és azóta is ott él. A költekezős életmódot folytatva természetesen újra elfogyott a pénze. Évek óta egy ottani férfi tartja el. Amikor egyetemista voltam (azaz nekem sem volt rendes fix bevételem) egyszer ennek a külföldi férfinek se volt munkája, de tudta anyám, hogy én eladtam a telket, így van félretett pénzem. Pár százezer forintot visszakövetelt tőlem, mondván hogy üres a hűtőjük, üres az autójuk tankja, nincs egy fityingjük se. Én meg küldtem nekik pár százezer forintot, mert mégis az anyámról van szó.

Közben mióta külföldön él, egyre ritkábban tartjuk a kapcsolatot. Amikor felhívom, mindig ugyanazokat a témákat mondja el, és órákig képes megállás nélkül beszélni. Ilyenkor a több órás telefonhívást valamilyen kamu indokkal meg szoktam szakítani, hogy most már tényleg mennem kell. Gondolom, hogy mivel nem dolgozik, pénze nincs eljárni helyekre, így halálra unja magát. És nagyon mérges rám, amiért én alig keresem, szinte mindig ő hív fel. Születésnapomkor néha küld pénzt, néha nem. De ha küld, akkor is a férfitól érkezik, ami miatt nagyon kínosan érzem magam. Ilyenkor felhívom őket megköszönni a pénzt, és ilyenkor mindig lecsesz, hogy ne csak a pénz miatt hívjam fel. És azért is nagyon mérges rám, amiért én a párommal nem akarom őket meglátogatni külföldön (aminek a költségét gondolom a férfitól kérné el, ha magamtól nem tudnám kifizetni a repülőjegyet). Amikor mondom, hogy ő is haza tudna ám jönni, nagymamámnál van vendégszoba, akkor annyit mond, hogy ő már nem megy sehova.

Amitől szintén félek, hogy mivel életében nem dolgozott, nem igazán lesz nyugdíja. Ha a külföldi pasija nem akarja már eltartani, mi lesz vele? Hazajön és majd nekem kell eltartani? Más opciója nem lesz.

Szóval a kérdés, hogy jogos a kérése anyámnak, hogy miután utoljára nem tudom hány éve láttam, pár naponta hívjam fel? Vagy illene meglátogatnom, ha ő nem hajlandó hazajönni? Ha kérnek pénzt, segítsem ki őket? Nem tudom eldönteni, hogy mi ilyenkor a helyes magatartás, hogy mi a kötelességem, mi a felelősségem. Ezért lennék kívülállók véleményére kíváncsi.