Hogyan tudom leküzdeni az ellenérzésemet a párom gyerekével kapcsolatban?
Van a férjemnek egy kamasz gyereke, akit én még nem ismerek, mert ő, az apja igyekezete ellenére nem akart az apjához jönni. Sosem éltek együtt, egy nagyon rövid kapcsolatból született. Nem értettük mégsem, mi az oka ennek, mert korábban sokat volt az apjával. Mikor pénzre volt szüksége, telefonált, de ennyi. Hiába hívtuk ünnepekkor, nyaralni, mindig megígérte, aztán az utolsó pillanatban volt valami kifogás. A férjem egy kedves, gondoskodó ember, az én gyerekem imádja. Nagyon fájt neki ez az elzárkózás, nekem pedig rossz volt ezt látnom. Sokáig biztattam a kapcsolatfelvételre, de egy idő után úgy éreztem, én ezzel már nem foglalkozom, mert sok csalódást okozott nekünk, hogy vártuk, készültünk. A szeretetteljes érzésem megszűnt a gyerek iránt, semleges lett, majd inkább negatív, hogy a pénz miatt megtalálta mindig az apját, amúgy meg magasról tett rá. Sokáig mentegettem, hogy kamasz, meg talán az anyja nem engedi, de megkérgesedtem iránta mostanra. Tudom, nem szabadna így éreznem. Most viszont ő szólt, hogy jönne vasárnap. Lehet, hogy megint semmi nem lesz belőle, de mégis, ha igen, félek hogy nem fogom tudni leplezni a negatív érzéseimet, nem fogok tudni elfogadó, kedves, barátságos lenni. És ha észrevenné rajtam, akkor utólag utálnám magam, hogy egy undok hülye pitsa voltam. És nem akarok a férjemnek sem rossz érzést okozni azzal, hogy bunkón viselkedem a gyerekével.
Segítenétek ebben, legyetek szívesek, hogy helyre tudjam ezt tenni magamban. Félek nagyon a találkozástól, magam miatt. Köszönöm előre is.
válasza:"Úristen, de aranyos vagy, kérdező! Örülhet a férjed, hogy ilyen szerető felesége van."
Nekem is ez jutott eszembe. :) Még a negatív érzéseid kifejezése közben is egyfajta szeretettel, tisztelettel beszélsz róla és nem őt hibáztatod mindenért, hanem magadban keresed a megoldás kulcsát. Ez roppant szimpatikus! Jólelkű ember vagy. Nyisd ki a szíved, adj neki még egy esélyt. Aztán majd meglátod, hogy él vagy visszaél-e vele a gyerek. Ha él vele, az mindenkinek nagyon jót tesz. Ha visszaél, akkor pedig tiszta lelkiismerettel nyugtázhatod, hogy te mindent megtettél.
Ja, és még valami. Ha a gyerek korábban sok csalódást okozott, az nem biztos, hogy csak az ő felelőssége vagy döntése. Rá is több felől érkező impulzusok hatnak. Pl. az édesanyja vagy az anyai ági családja, nagyszülei is hathatnak rá negatívan veletek kapcsolatban. Lehet, hogy nem csak a gyereket okolnám magamban a korábbi tetteiért, állhat mögötte szülői nyomás, az édesanyja szemszögének gyerekre vetülése is. (Pl. anya szerint apa a hibás mindenért, ezért "ellene nevel" vagy ennek enyhébb formái, negatív kontextusban beszél az apáról és annak új életéről. Ezt a gyerek érzi, megszokja, átveszi a gondolkodást és attitűdöt, hiszen ebbe nevelkedett bele és önkéntelenül is kialakulhat benne egy negatív attitűd az apával és annak új családjával szemben. Ezt le lehet bontani, csak sok meló és türelem, mire megtanulja kialakítani a saját, független álláspontját.) De sok minden más is állhat a korábbi viselkedése mögött. Itt az esély, hogy kiderüljön, lehet-e változtatni a dolgokon, akarja-e a kapcsolatotok javulását (apával is, veled is) vagy megint csak pénz kell neki valamire. Egyébként beszélgetni sohasem késő. Tisztelettel, szeretettel, odafigyeléssel, kölcsönös egymásra figyeléssel, a másik fél megértésére törekedéssel. És nem egymás hibáztatásával. Az semmi jóra sem vezet. (Ezt nem rád értettem, te nem ilyen vagy, csak úgy általánosságban.)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!