Stresszeljuk egymást a lányommal?
15 éves. Kamasz. Gimnazista. Ma kijelentette hogy utal tanulni és utálja a sulit ahova jár, mert a lányok fele egy beképzelt majom. Nagyon nem szeret ide járni, de nem akar váltani se, mert közben lett pár barátnője.
Ugyanakkor mióta ide jár, egyfolytában azt látom, hogy ideges, ingerült és feszült. Tanulni is nehezen tud, ami nyilvánvalóan nyolcadikban nem így volt, tehát nagy változásokon megy keresztül, érzem.
Ugyanakkor én is feszült vagyok, mert munkahelyvaltas közben vagyok, muszáj volt lépjek, mert már nem jöttem ki a fizumból, évek óta nem kaptunk béremelést.
Engem meg ez nyomaszt pár hónapja. Imádtam a régi helyemet és most fejest ugrok az ismeretlenbe.
Szóval én sem vagyok vele túl türelmes, hamar össze tudunk csattanni. Főleg mikor látom, hogy nem tanul, csak zenét hallgat, fején a fejhallgató, tehát "nincs itt".
Mit tegyek, hogy nyugodtabb és békésebb legyen a kettőnk kapcsolata? Néha úgy érzem, hogy egy öregasszony lett belőlem, annyit veszekszunk, és közben meg rettenetesen sajnálom, mert látom, hogy szenved és nincs jól.
Nagyon szeretem, ő is mindent elmond nekem.
Nálatok milyen a kapcsolat a gyerekkel? (apuka van, velünk él, tehát ezen a területen nincs semmi gond).
Ez egy egyszerű helyzet,ennél már csak rosszabb lesz.
Jól nézünk már ki hogy emiatt nem tanul,úgy látszik eddig nagyon jó élete volt és picit talán elvan kényeztetve.
Én az edukácúiba hiszek,próbáld meg elmagyarázni hogy emiatt nem teheti tönkre az életét(ha valóban ez az oka,lehet ez csak kamu indok)de ha nem megy az edukàcíó akkor jöjjenek a büntetések.
Ez csak az ő érdekében teszed hogy ne szenvedjen úgy egy életen át pénzügyileg mint te.Később baromi hálás lesz érte.
Valószínű az edukàciuó nem lesz hatásos és akkor csak a büntetés marad,a mértékét meg attól függ hogy mennyire kell messzire menni.
Most léptem ki a kamaszkorbol és baromi hálás lettem volna ha így csinálják a szüleim,mert most szívok rendesen érte hogy ami mindig az álmom volt nem valószínű hogy megtudom valósítani.
És ennek csak a tanulás hiánya az oka,mert annó semmi értelmét nem láttam,mindig volt kifogásom.
A lényeg, hogy te ne rajta vezesd le a feszkót és légy türelmes. Most neked kell az okosabbnak lenni, te vagy a felnőtt, minden amit vele csinálsz most és amiket mondasz neki, az megmarad benne örökre. Ő most zizi, hiszen kamasz. Járjon különtanárhoz vagy tanuljatok vele ti. Ha neked valami stressz van az életedben, beszéld ki a férjeddel, amikor hazaér/sz. Nyugodtan panaszkodj neki. Mindent beszélj ki olyan stílusban ahogy akarod, ő tudni fogja, hogy nem vele van bajod, csak ideges vagy stresszes vagy. A lányod ne érzékeljen semmit abból, hogy neked most rossz a munkában. Ha kell akkor meg igenis váltson iskolát.
Örülök amúgy, hogy te legalább gondolkodsz azon, hogy legyen jobb a helyzet :) Az én anyám nem volt elég megértő és türelmes, amikor én kamaszodtam, plusz ott volt, hogy el kellett költöznöm másik városba, az új suliban nem bírtak, nehezemre esett a tanulás, nem nagyon voltak az osztályban barátaim az első egy évben. Ő meg megelégelte ezt elég hamar és rengeteget bántott, amiért én merem magam rosszul érezni. 15 évvel később megkapta a magáét amikor hajszál híján megszakítottam vele a kapcsolatot...
"ő is mindent elmond nekem" - már bocs, de nagyon naív vagy
Mit is mondtál? Az apja mit tett ezügyben?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!