Nehéz természetű családtagot, hogy térítsük észhez, hogy stresszel jár ahogy viselkedik?

Adni kell egy esélyt a békés rendezésnek, le kellene vele ülni egy higgadt hangú beszélgetésre.

Viszont ha ez után sem változik semmi, akkor két lehetőség van: vagy beleáll az ember a harcba, ami akár évekig tartó háborút jelent, vagy megszakítja a kapcsolatot az illetővel, amennyire lehet.

Meg lehet érteni, hogy valami kiváltja ezt a viselkedést belőle, de ez nem mentség, csak magyarázat; nagyon el lehet fáradni egy ilyen ember közelében.

A sok fel nem dolgozott trauma, amit a nők cipelnek idősebb korukra vágja el őket. Társadalmi elvárások, nyomás a családtól, munkában, mindenhol megfelelni, mert az lett beléjük nevelve, hogy akkor érnek valamit, ha teljesítenek. Anyukád is ebben szenved.

Ha apukád akiről írsz, ugyanez a helyzet, csak nekik még rosszabb, mert míg a nők el vannak annyival intézve, hogy hisztiznek, mert nők, a férfiak ha csak egy kicsit is kimutatnak valamilyen gyengeséget, érzelmet, jön az, hogy nem férfiasak, egy csaladfőnek keménynek kell lenni, stb.

Diszfunkcionális család vagytok, sosem sikerült önazonosan élni úgy, ahogy szeretnétek, ez másik emberen csattan mindig.

Ő, ők nem fognak változni, mert nekik így jó, ezt a mintát ismerik, ezt is követik. "Másnak sem jobb" gyakori mantra az ilyen családban, illetve a bezzegelés.

Aki felismeri és szenved,annak kell segítség. Itt neked.

Ezeket én nagyon jól felismerem, útmutatást is tudok, merre tovább.