Stresszeljuk egymást a lányommal?

15 éves. Kamasz. Gimnazista. Ma kijelentette hogy utal tanulni és utálja a sulit ahova jár, mert a lányok fele egy beképzelt majom. Nagyon nem szeret ide járni, de nem akar váltani se, mert közben lett pár barátnője.

Ugyanakkor mióta ide jár, egyfolytában azt látom, hogy ideges, ingerült és feszült. Tanulni is nehezen tud, ami nyilvánvalóan nyolcadikban nem így volt, tehát nagy változásokon megy keresztül, érzem.

Ugyanakkor én is feszült vagyok, mert munkahelyvaltas közben vagyok, muszáj volt lépjek, mert már nem jöttem ki a fizumból, évek óta nem kaptunk béremelést.

Engem meg ez nyomaszt pár hónapja. Imádtam a régi helyemet és most fejest ugrok az ismeretlenbe.

Szóval én sem vagyok vele túl türelmes, hamar össze tudunk csattanni. Főleg mikor látom, hogy nem tanul, csak zenét hallgat, fején a fejhallgató, tehát "nincs itt".

Mit tegyek, hogy nyugodtabb és békésebb legyen a kettőnk kapcsolata? Néha úgy érzem, hogy egy öregasszony lett belőlem, annyit veszekszunk, és közben meg rettenetesen sajnálom, mert látom, hogy szenved és nincs jól.

Nagyon szeretem, ő is mindent elmond nekem.

Nálatok milyen a kapcsolat a gyerekkel? (apuka van, velünk él, tehát ezen a területen nincs semmi gond).