Ribinek tartanátok a lányotokat, ha több pasija is volt, mire megtalálta a férjét?

Köszi a válaszokat, én vagyok a ribi :)

Igazából ezt így senki nem mondta a szemembe, de majdnem minden családtagomnak volt egy-két, van akinek kisebb, van akinek nagyobb beszólása vagy célzása arra, hogy sok barátom volt (nekem konkrétan 6 a mostani előtt). Például anyukám olyan, hogy mindent tudni akar, az első kettő szakításomnál nagyon érdeklődött, hogy mi volt az oka, még úgy is, hogy a második annyira fájt, hogy el sem tudtam mondani aznap, kb meg kellett ígérnem, hogy holnapra lenyugszom és elmesélem. Aztán a harmadiknál már nem édeklődött, a többinél is kb leszarta. Az elején még sokat kérdezett a fiúkról, ha volt új barátom, a végén már kevesebbet. Kicsit úgy éreztem, mintha számítana rá, hogy úgyis vége lesz velük. Apukámnak is volt egyszer valami olyan megjegyzése, hogy hívhatják X-nek, Y-nak, Z-nek, ugyanaz. Az X és az Y valóban az exeim nevei, a Z meg csak egy hasraütött név, ezzel is jelezve, hogy úgyis lesz egyszer ilyen nevű is, mert annyi pasim lesz még. Nagymamám kérdezte, hogy mi van a barátommal, akivel akkor már egy hónapja szakítottunk, csak ő nem tudta. Azzal a sráccal 2 hónapot voltam együtt. Mondta, hogy azért egy pasi ki szokott tartani általában 3 hónapig is...

Illetve a jelenlegi kapcsolatomat is kicsit úgy érzem, hogy nem veszik komolyan emiatt, hogy nem ő az első. Két éve vagyunk együtt, együtt élünk. A másik nagymamám rendszeresen úgy kérdezi meg, hogy megvan-e még, mintha bármikor kidobhatnám. Egyszer nagybátyám is így kérdezte meg, hogy együtt vagyunk-e még. És ez nem az elején volt, hanem már rég együtt éltünk. Nagynénémtől kérdeztem, hogy hozhatom-e az egy hónap múlva tartandó családi eseményre. Mondta, hogy persze, de lehet, addigra szakítotok és egy újat hozol. Ugyanez a nagynéném amikor mondtam neki, hogy megyünk nyaralni, megkérdezte, hogy "ki az a mi?", pedig már akkor másfél éve együtt voltunk.

És tudom tök mindegy mit gondolnak máshogy, ha a barátomat nem zavarja, hogy voltak exeim (neki is voltak), de engem akkor is zavar, hogy a saját családom így vélekedik rólam.