Ezért rossz anya vagyok, rossz példát mutatok?

Sokszor nagyon önzőnek érzem magam. Két lányom van. 9 éve nevekem őket egyedül. 10 és 17 évesek. Egyedülállóként nagyo nehez, főleg hogy apa nincs a képbe. De nem is ez a lényeg, minden tőlem telhetőt megteszek, megveszek nekik. Jól neveltek, büszke vagyok rájuk meg magamra, hogy két ilyen csodálatos gyereket sikerült egyedül nevelni...DE...úgy érzem semmim nincs. És mert ezt érzem, rohadt szarul érzem magam. Apró dolgokra gondolok. Ha végre félévente 1x sikerül vennem magamnak egy normális 2000 ftos sampont vagy tusfürdöt, akkor az rohadt rosszul érínt ha használják. Példa nekik babát vagy dmest veszek, nagyin szeretik a különböző illatokat. Én nagyon niveas vagyok, de mivel drága csak ritkán ajándékozom meg magam ilyesmivel. Ha eldugom előlük, rossz érzésem van. Állandóan kőrmöt festenek. Kaptam szülinapomra minőségi drága körömlakkot. Elhasználták, a szép átlátszó lakkom tacsra vágták. Ne értsétek félre, nem sajnálom tőlük. Megveszem nekik is, csak a középár kategóriát általában mindenből. Úgy érzem semmi nem marad nekem ami ENYÉM. A nagy a ruháimat hordja, alig van ruhám, nekik vásárolok, én meg amiket kapok vagy 100 évesek. Minden pillanatom, lélegzetem körülöttük forog, ők az életeim. De így higy ilyen apróságokat sem tudhatok sajátomnak, kicsit rosszul esik. Vagy csak totál bolond vagyok, hogy ezen agyalok???