Jogos, vagy túl sokat várok el?
A párommal 3 éve vagyunk együtt, van egy 16 éves fia. Vidéken élünk mióta összeházasodtunk. A gyerek velünk van, az anyjával nem tartja a kapcsolatot. Városban ahol addig éltek vannak, de itt vidéken nincsenek barátai. Az ottani barátaival minden nap találkozik, mert városban tanul. Ellenben ha itthon van, mindenhova jön velem. Ha megyek az apjának enni vinni munkába, oda is. Meg velem orvoshoz is. Ami nem is olyan nagy dolog. De ha elmegyünk nélküle az apjával valahova, megsértődik, bocsánatot kell kérni. Mielőtt megyünk valahova, szinte engedélyt kell kérni, de inkább mást kell mondani, valami unalmasabb programot, ha kettesben akarunk lenni, hogy ne akarjon jönni. Már kértem a párom, hogy magyarázza el a gyereknek, hogy néha kettesben is kell lenni, felnőtt emberek vagyunk. Már szinte bűntudatom van, ha elmegyünk valahova ketten, mert hazudni kell, hogy hol voltunk. Úgy érzem magam mintha én lennék a kamasz. Jogos, vagy én gondolom túl ezt az egészet? Ti mit csinálnátok?
Nem rossz egyébként a kapcsolatunk a gyerekkel, csak szinte már megfojt.
Ha a te gyereked lenne , akkor ez fel sem merülne benned, hanem hozzálennél szokva a jelenlétéhez és nem zavarna.
Ez a gyerek dolog ilyen. Tudtad mikor gyerekes pasival kezdtél. Nem fog ez túl sokáig tartani max 1-2 év és a saját útját járja.
Én is úgy gondolom, hogy magányos és unatkozik, mert hát itt nincsenek barátai. Meg is értem, ha nincs kedve egyedül itthon punnyadni. Csak valahogy talán az aranyközéputat kellene megtalálni, én meg őszintén szólva nem tudom a helyzetet kezelni, mivel nekem nincs gyerekem.
A férjem szerint ha megmondanánk a gyereknek, hogy néha nekünk is kell kettesben lennünk, az traumatizálná a gyereket.
"A férjem szerint ha megmondanánk a gyereknek, hogy néha nekünk is kell kettesben lennünk, az traumatizálná a gyereket."
Értelmi fogyatékos? Komolyan kérdezem. 6-os vagyok.
"A férjem szerint ha megmondanánk a gyereknek, hogy néha nekünk is kell kettesben lennünk, az traumatizálná a gyereket."
Pillanat, lehet, hogy elírtad a srác életkorát? Azt írtad, hogy 16 éves.
Bár egy 6 évest se kellene hogy traumatizáljon, hogy az apja és a mostohaanyja kettesben van néha, egy 16 évestől inkább az a furcsa, hogy egyáltalán érdekli, mit és kivel csinálnak a szülei.
Ez a gyerek már jelenleg is traumatizált!!!
Nekem 3 kamasz fiam van, ahogy ezt valaki itt leírta, a kamaszok nem tapadnak a szüleikre, pont ellenkezőleg, hiszen ebben a korban indul el az önállósodás, szülőkről való leválás folyamata, ez a normális.
Azt írtad 3 éve vagytok együtt és a gyerek anyja nem tartja vele a kapcsolatot. Szerintem itt a gond. Mármint az édesanya hiánya. Ez lehet a trauma. Beszélgettek vele az édesanyjáról? Ő szóba szokta hozni? Vagy közömbösen viselkedik? Én mindenképpen elvinném pszichológushoz és a szakembertől is tanácsot kérnék, mert lehet, hogy később nagyobb lesz a baj. Lehet, hogy hiányérzete van az édesanyja miatt, valahova kötődnie kell és így próbál kompenzálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!