Szakítottatok már párotokkal (ismerkedési szakaszban jelölttel),szülő unszimpatizálása miatt?

Volt egy pasim, aki pár alkalom után azt mondta, ne randizzunk, nem vagyunk egymáshoz valók.

Utána én addig jártam rá, de ő is szívesen írogatott nekem, míg újrakezdtük az ismerkedést. (Ez legyen az én dolgom hogy nyomultam,de elértem a célom, csak mások miatt nem örülhettem neki.)

Legelső alkalommal anyum vejének is szólította magunk közt és nagy volt a családi lelkesedés iránta.

Az újrakezdésnél le lettem hordva kb. De beszéltem anyummal, és jóváhagyta kettőnket úgymond látszólag.

El is jött hozzánk bemutatkozni, majd még egyszer volt nálunk a pasi.

Gyorsan eltűnt a családom a bemutatkozáskor és másik alkalommal elő sem került a szülőm. Volt egy olyan szituáció, hogy boltban köszönt a pasi és elment a szűlőm melett (ezt a pasitól tudom), nem hiszem el, hogy nem ismerte fel a szülő, ha ez fordítva megvolt, a pasi meg tudta jegyezni a szülő arcát.

Mikor mondtam otthon, hogy újrakezdtük, szóban is el lett mondva, hogy ez a pasi megéri nekem? Ha gyerek lenne véletlenül, azt meg fel kell nevelni, neki úgyis csak pár alkalomra kellek.

Oda lett a jó vélemény, és ezáltal én is úgy néztem rá kb. néha, hogy tényleg lehet hibája, ha mondják. Pedig félreismerték.

Voltak dolgok, amik időszerűek lettek volna, de sejtettem a negatív reakciót, fel sem mertem hozni itthon, így ellaposodott és vége lett az induló kapcsolatnak.

Én sajnos lelkileg felveszem a dolgokat, és gondolom a pasi sem szívesen jött volna, ha látja az ellenszenvet, és én sem bírtam volna hosszú távon, hogy ne szeressék ezt a pasit, én támogatást várok, vagy legalább semlegességet, ha nem is örülnek, fogadják el, hogy ő van.

Igaz nem diplomás, meg kicsit lehet butább, mint az előző pasim volt, de ha nekem ő kellett volna, akkor ő kellett volna.

Szegény pasinak jobb, hogy nem lett ilyen anyósa azt mondom, pedig megtett mindent értem annak ellenére, hogy tudta a szüleim miatt sok mindent nem úgy csinálok, ahogy "illene."

Én pedig szívesen összeköltöztem volna a férfival, terveztem volna vele, de nem hiányzott a feszkó, hogy ha nála akarok lenni, akkor beszóljanak állandóan, meg ugye kisírt szemmel sem lehet állandóan munkába menni.

És 25 feletti vagyok, tehát nem kellett volna az életembe ennyire belefolyniuk, ha mégsem jön be az újrakezdés, legfeljebb tanulópénz.

De lehet nem akarnak férjhez adni, hanem megtartanának vénlánynak?!

Anyum 16 évesen annak idején lelépett otthonról és házasodott, ne féltsen engem, ha magát sem féltette... nagyon megutáltam őt ettől a szituációtól.