Szakítottatok már párotokkal (ismerkedési szakaszban jelölttel),szülő unszimpatizálása miatt?
Volt egy pasim, aki pár alkalom után azt mondta, ne randizzunk, nem vagyunk egymáshoz valók.
Utána én addig jártam rá, de ő is szívesen írogatott nekem, míg újrakezdtük az ismerkedést. (Ez legyen az én dolgom hogy nyomultam,de elértem a célom, csak mások miatt nem örülhettem neki.)
Legelső alkalommal anyum vejének is szólította magunk közt és nagy volt a családi lelkesedés iránta.
Az újrakezdésnél le lettem hordva kb. De beszéltem anyummal, és jóváhagyta kettőnket úgymond látszólag.
El is jött hozzánk bemutatkozni, majd még egyszer volt nálunk a pasi.
Gyorsan eltűnt a családom a bemutatkozáskor és másik alkalommal elő sem került a szülőm. Volt egy olyan szituáció, hogy boltban köszönt a pasi és elment a szűlőm melett (ezt a pasitól tudom), nem hiszem el, hogy nem ismerte fel a szülő, ha ez fordítva megvolt, a pasi meg tudta jegyezni a szülő arcát.
Mikor mondtam otthon, hogy újrakezdtük, szóban is el lett mondva, hogy ez a pasi megéri nekem? Ha gyerek lenne véletlenül, azt meg fel kell nevelni, neki úgyis csak pár alkalomra kellek.
Oda lett a jó vélemény, és ezáltal én is úgy néztem rá kb. néha, hogy tényleg lehet hibája, ha mondják. Pedig félreismerték.
Voltak dolgok, amik időszerűek lettek volna, de sejtettem a negatív reakciót, fel sem mertem hozni itthon, így ellaposodott és vége lett az induló kapcsolatnak.
Én sajnos lelkileg felveszem a dolgokat, és gondolom a pasi sem szívesen jött volna, ha látja az ellenszenvet, és én sem bírtam volna hosszú távon, hogy ne szeressék ezt a pasit, én támogatást várok, vagy legalább semlegességet, ha nem is örülnek, fogadják el, hogy ő van.
Igaz nem diplomás, meg kicsit lehet butább, mint az előző pasim volt, de ha nekem ő kellett volna, akkor ő kellett volna.
Szegény pasinak jobb, hogy nem lett ilyen anyósa azt mondom, pedig megtett mindent értem annak ellenére, hogy tudta a szüleim miatt sok mindent nem úgy csinálok, ahogy "illene."
Én pedig szívesen összeköltöztem volna a férfival, terveztem volna vele, de nem hiányzott a feszkó, hogy ha nála akarok lenni, akkor beszóljanak állandóan, meg ugye kisírt szemmel sem lehet állandóan munkába menni.
És 25 feletti vagyok, tehát nem kellett volna az életembe ennyire belefolyniuk, ha mégsem jön be az újrakezdés, legfeljebb tanulópénz.
De lehet nem akarnak férjhez adni, hanem megtartanának vénlánynak?!
Anyum 16 évesen annak idején lelépett otthonról és házasodott, ne féltsen engem, ha magát sem féltette... nagyon megutáltam őt ettől a szituációtól.
Azt, hogy butább, ne úgy értsétek, hogy igazuk volt a szülőknek.
De én meg rájöttem, hogy nem kell nekem agyoniskolázott, túlművelt pasi, hanem ő is tökéletes lett volna.
11 év van köztünk a férjemmel, 18-29 felállásban jöttünk össze. Az ő oldalán én pénzéhes kvának lettem kikiáltva, az én oldalamon ő lett a vén perverz, aki csak kihasznál.
Mi 20 éve együtt vagyunk, a mai napig imádjuk egymást, boldogok vagyunk. A tágabb családdal (anyósok, tesók) nem tartjuk a kapcsolatot.
Nem tettem ilyet, de anno jól meggondoltam és őszintén máig néha megingok, hogy jól döntöttem-e.
14 éve vagyunk együtt, ebből 7 éve vagyunk házasok, 2 gyerekkel. Nyìlván vannak viták, mint mindenhol, de alapvetően jó a kapcsolatunk is.
De, párom szülei alapvetően maguknak való, mindenkire irigyek, illetve mindenkit lenéznek, sokszor mindkettő egyszerre. Barátaik egyáltalán nincsenek. Alapvetően igen egyszerűek, ami nem feltétlen lenne baj, de ők a hülyeségeiket folyamatosan hangoztatják és mindenkivel összevesznek (konteók, politika, miegyéb). Szóval olyan emberek, akiket alapvetően nagy ívben elkerülnék.
Na a lényeg, hogy én úgy érzem, hogy hosszútávon marha sok energiámat felőrli az, hogy elfogadható kapcsolatot tartsak fel velük. Ráadásul a párom mindig védi őket, ami érthető persze, mert csak a szülei.
Nyílván emiatt nem fogok elválni, illetve az első találkozásunk óta nyílvánvaló volt, hogy ez a szitu. De sokszor belegondolok, hogy mennyivel jobb lenne, ha alapvetően normálisak lennének. És ha a mai eszemmel, tapasztalatommal lennék a kapcsolat elején, akkor lehet inkább menekülnék.
A szakítás nem ezért volt nálunk, de nem igazán szimpatizáltak az exemmel, viszont miattam kulturáltan viselkedtek vele. Eltelt jópár év, és az ő esetében minden beigazolódott, amit a szüleim és a családom észre vett, barátoktól tudtam meg, hogy miket művelt.
Nem azt akarom mondani, hogy a te esetedben is ez tutira így van, de nem biztos, hogy tévednek a szüleid.
Igazából a szülők mondhatták volna legelőször is nekem, hogy nem illik hozzám, nem utána így viselkedni velünk.
Szerintem pedig dacból lett más a vélemény, mert a kicsi lányuk csak azért kellhet, mert nincs más.
Hallottam happy endről is pedig.
Apu sem tud helyesen írni például, nekem miért kell "tökéletes" férfit találnom?!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!