Mit tennél, ha a felnőtt, huszonéves lányod félne terhességi tesztet csinálni?

Szerintem ez tök normális, általában barátnőkkel csinálják(vagy a pasival). Én is be voltam tojva, az idegtől kb remegtem, aztán mégis kellemesen ledermedtem a pozitívtól, mintha “így kellene lennie”, aztán “úristen mi lesz, vegyünk még egyet”

Nincsenek barátnői? Pasi? A legtöbben félnek “rossz hírt” kapni és kerülik. Én azt tanácsolnám, hogy először beszéljétek át mi lesz, akár pozi, akár nem, aztán ha megvan a kész terv, már nem lesz gáz megtudni az eredményt.

Első körben kiakadnék magamban, hogy ilyen életképtelen. Ha nem akar gyereket miért nem védekezett? Ha meg megvan a baj miért hisztériázik? Ezzel nem segít a helyzeten. Nem gyerek már, megtanulhatta volna, hogy a tettek következményeivel időnként szembe kell nézni.

Hangosan csak megkérdezném, hogy attól, hogy a homokba dugja a fejét mégis mi változik? Ha terhes, arról jobb, ha minél hamarabb értesül, hogy átgondolja a lehetőségeit. Ha nincs elérhetetlenül messze elmennék hozzá és próbálnék mellette lenni, amíg meg nem csinálja a tesztet.

Semmit. Mit kellene? Max annyit: felnőtt ember, attól mert homokba dugja a fejét, terhes marad.

Ennél többet nem. Ha valakinek 23 éves létére ennyi esze van, azzal nem tehetek semmit.

Én 18 évesen csináltam tesztet, mert tudtam, ha terhes maradtam, akkor lépni kell. A gyerek attól nem megy el, hogy kitartóan reméled, nem vagy terhes :D

Nem mer szembenézni a problémákkal.

Másban is ilyen?

Ti, szülei milyen példát mutattatok neki?

Sokszor pont a szülőtől hozott minta, szorongás, nem beszélünk a problémákról, homokba dugjuk a fejünket.

Sajnos nekem a szüleim hasonlóak, konfliktuskerülők, nem akarnak szembesülni a gondokkal.

Ha te nem ilyen vagy, akkor valami másért sérült az önbizalma, nem magabiztos, aminek valami oka van.