Akit pszichopata szülő nevelt fel az mit érzett amikor öregségére (a szülő) összeomlott és elgyengült?

Költői túlzás,hogy neveltek, mert előbb ki be jártam a gyivibe,aztán végül nem voltam hajlandó "hazamenni" hozzájuk.

8 és 5 éve jött a levél az önkormitól, hogy legyek olyan kedves kifizetni a köztemetésüket. Érezni semmi különöset nem éreztem hisz több mint 20 éve nem láttam őket.

"7-es, milyen testi sérülést okoztak neked, milyet tudnak okozni ami még nem törvénybeütköző, vagy nem vonják őket érte felelősségre legalább az ismerősök, rokonok? Sajnálom hogy ez történt veled"

Nem arról van szó, hogy nem volt törvénybeütköző, hanem arról, hogy a pszichopaták eléggé trükkösek tudnak lenni, hogy ne legyen könnyen bizonyítható a tettük.

A lelkiterror mellett olyan testi bántalmazások fajtái értek engem, melyek törvénybeütközőek és kárt okoztak nekem (részben nem gyógyuló sérüléseket), azonban nem közvetlen módon csinálták általában (miközben szándékosság volt mögötte), pl váratlan tárgyak áthelyezése, hogy essek el bennük (nem számítva az átalakításra) -a nagy számok törvénye alapján ha elsőre nem, majd sokadikra, vagy századikra erőteljesebb sérülés ért engem-, továbbá elektromos áram, valamint szándékos ételmérgezés (csak annyira, hogy ne haljak bele, főleg allergiára alapozva), uszítás nagy számú ember irányába ellenem (emberek félrevezetése, akár lefizetése általuk), stb.

Ezekből egy pszichopata ki tud mászni, ha adott esetben nem is olyan könnyen, viszont élvezik is a pszichopaták a lebukás kockázatát.

A lelkiterrort nem részletezem, ezek az elmebetegek igen komplikált pszichés módon képesek zaklatni másokat. Az egyszerűbben érthetőek közé tartozik a késdobálás, szándékosan a testem mellé, de ezeket és az ezekhez hasonló tetteiket csak hosszas lelkiterrort követően, tehát olykor kivitelezték, egy, két, vagy háromévente, néha negyedévente. Abból a célból, hogy váratlan legyen a tettlegesség, ne számítsak rá, így ezáltal is, és a ritkább esete miatt is kicsi az esély rájukbizonyítani.

Aki nem volt ilyen helyzetben, nem tudja elképzelni a stresszt, és talán azt se annyira, hogy amikor egy áldozat másholé próbál menedéket keresni, pl kollégium, akkor ott is vannak beteges személyiségek (huszonévesek között például), a nagy számok törvénye alapján, és számos aáldozatról lerí, hogy áldozatok, az elmebetegek pedig ezt előbb-utóbb észreveszik. A kollégiumban volt pár srác, aki több, mint tíz embert zaklatott, köztük engem is. A rendőrséget ki is hívták rájuk mások, én akkoriban még nem mertem rendőrt hívni. Utólag engem is kikérdeztek róluk, de javulás nem történt, az a pár srác továbbra is tört zúzott (segélyezett kisebbségi főiskolások voltak), és már nem hívták ki rájuk a rendőröket. Nem tanultak, hanem játéktermeztek és garázdálkodtak, majd vizsgák előtt pár nappal ültek be tanulni. Ezek után kijelentkeztem a koleszból, megint hazakerültem, sajnos.

(Már jobban vagyok lelkileg, amióta nem élnek szüleim, azonban maradandó testi károsodásaimra sose kaptam segélyt, ahogy soha semmikor semmire.)

Egy pár gondolattal még kiegészítem az eddigi összegzésemet, hogy megérthesd, miért nem mertem és nem láttam értemét harminciksz éves koromig rendőrt hívni. (Egyébként amikor már mertem, az történt, amire számítottam, sajnos: lefizették a rendőröket szüleim, és persze közrejátszott a nehezen bizoníthatóság.)

Természetesen sajnos zsaroláshegyek is tarkították mindezt, és azt, hogy már pici koromtól legalábbis kisiskolás koromtól tették velem szüleim (akik már idősen elhúnytak). A zsarolások pl arra vonatkoztak, hogy ki leszek hajítva (ami megtörtént amúgy is, de szándékosan csak néha, pl a késdobálásaik alkalmával).

Ha belegondolsz, egy pici gyerek könnyen megfélemlíthető (és a felnőttek egy része is), és ha ebbe születik bele valaki, akkor a pszichopata szülők esélyesen képesek zsarolni a gyereküket akkor is, amikor a gyerekük már nagykorú.

Szüleim mindent megtettek, hogy egészségügyi okoból ne keressek sok pénzt (értsd: alkalmi munkákra futotta gyakran, miközben önerőmből diplomát is szereztem magamnak), hogy így ne nagyon tudjak albérletbe költözni. (Ma már könnyebb, lévén idősen meghaltak, relatíve kis időkülönbséggel).

Azaz, elérték, hogy felnőttként is sokáig náluk legyek kénytelen lakni, amely helyzetből persze igyekeztem menekülni, ahogy csak tudtam, a csövezéstől a munkásszállóig, főiskolai koleszig -amiről az imánt írtam: csöbörből vödörbe- és fővárosi albérletig sikerült elérnem ezt-azt, de mondanom se kell, hogy ezek csak ideiglenes megoldások lehettek, sajnos. Ma már könnyebb, bár ez nézőpont kérdése.

Semmiféle segélyt nem kapok, mert tb alapon tendál nullához az, ahogy bánnak az emberrel az orvosok, alig kaptam 1-2 diagnózist, így segélyt soha nem kaptam a maradandó testi sérüléseimre, melyek enyhék, viszont szeszélyes időközönként rosszabbodnak-javulnak (mozgás szerviek). Ezek -amikor jobb az állapotom- relatíve enyhék, azonban a munkavállalási lehetőségeimet továbbra is erősen korlátozzák.

A testi betegségeim ellenére egyelőre alig van segítségem, gátlóim annál inkább voltak, de már annyira szerencsére nem jellemző. Szinte mindent egyedül oldok meg és szegénységben élek továbbra is. Amikor nagykorú lettem, azóta magamra főzök.

Hiába hallgatnám el egyes munkahelyeken a mozgás szervi gondjaimat, ugyanis amikor rosszabbodik a testi állapotom, előbb-utóbb úgyis feltűnne a munkáltatónak. Elég egy rossz mozdulat.

Dióhéjban ezt tudom válaszolni az idézett kérdésre. Azonban sokat lehet tanulni a szenvedésből, sőt, értek kedvező hatások is az életem során, nem csupán szenvedés.

Valahol meg tudom érteni az előzőt, habár én máshogyan működöm. Engem annyi szenvedés ért már, de valahogy nem tudok haragudni senkire. May átmenetileg feldühödni. (A "műszerkijelző" olykor nálam is ki tud akadni... Aztán beletörődök megint.) Az emberiség nagy része úgy hülye, ahogy van. Sajnos, ez az igazság.

Pedig én se vagyok tökéletes. De én legalább törekszem érteni a dolgokat, és jó ember lenni. Szerintem nekem elég jól megy, és biztosan másoknak is, de sajnos nem a többségnek, mert a töbség nem is akar jobb és értelmesebb ember lenni, csak amit a szakmája megkíván, és kész... Minden mást nagy ívben leszar a többség, a pénze legyen meg, és a pereputtya legyen rendben, vagy még az se. A többiekre sajnos szarik az emberiség zöme.

A sok hülyére, bunkóra, szadistára meg minek haragudjak.

Inkább sajnálom azokat, akik elmebeteg szadisták. De azért szurkolok nekik is. Egyszer nekik is kénytelen lesz felébredni a mátrixból / hologram-világból, vagy tök mindegy, hogyan nevezzük. A felébredéshez egy "picivel" viszont több kellene részükről is.

Nem pedig rák módjára, hátrafelé sétafikálniuk.

( A #6-os (szept. 14. 19:59), a #7-es és a #22-es voltam.)

24. Hát én ezt nem tapasztalom. Aki másokat kínoz azzal, hogy nem érzi át milyen szenvedést okoz az később sem fog magához térni vagyis az empátia teljes hiánya nem fog meggyógyulni.

Például, valaki órákig pofázik és szarik rá, hogy a kocsiban vársz rá (olyan időkben, amikor nem volt mobiltelefon, könyv, uzsi, wc), de amikor te meg akarsz nézni egy kirakatot az utcán, akkor 5 másodpercenként veri magát, hogy "Sokáig kell még nézni azt a valamit?" lényegében egy gondolatra sem hagy időt. (Ez csak egy enyhe kis példa a sok szarságból.)

Baszik rá, hogy hogyan érzed magad. Baszik rá, hogy szeretnél saját életet és a neked fontos dolgokkal foglalkozni. Mindig ő lesz az első és áldozatnak érzi magát, amikor valaki nem őt veszi előre.

Anyám gimnázium második évétől azzal fenyegetőzött, hogy megöli magát. Kértem, hogy ne csinálja, támogattam mindenben azóta. Úgy voltam vele, hogy megteszek mindent, hogy ne az én lelkemen száradjon, ha megöli magát. Mondhatod, hogy ez is önzőség, de egy ilyen teherrel, nem tudtam elképzelni, hogy tudnék normálisan élni. Még mindig él, még mindig egy önző rohadék. Azt akarja, hogy a halálos ágya mellett is vele legyek. Ezerszer kívántam, hogy ölte volna meg magát az első alkalommal amikor eszébe jutott. Már régen meggyógyultam volna, elfelejtettem volna, továbbléptem volna. Ehelyett 20-30 éve ugyanabban a pokolban tapicskolok.

Adhatsz bármennyi türelmet, bármennyi jóindulatot, soha nem kapsz cserébe semmit. Úgyhogy ne legyen bűntudatod! Nyugodtan legyél önző, úgysem fogod elérni az ő szintjét és nyugodtan mondd meg, hogy meg is dögölhet!

"24. Hát én ezt nem tapasztalom. Aki másokat kínoz azzal, hogy nem érzi át milyen szenvedést okoz az később sem fog magához térni vagyis az empátia teljes hiánya nem fog meggyógyulni."

Ilyent nem is írtam. Annyit jegyeztem meg: szurkolok nekik a megjavulásukhoz. Utaltam rá, hogy nem a jelen életükben fognak megváltozni. (Ezer évekbe telik nekik. Egynéhány reainkarnáció.)

Nem lényeges gondoaltom volt, pusztán annyi keigészítést eszközöltem, hogy szurkolok a megjavulásukhoz.

Annyit még megjegyeznék, hogy a példák, melyeket írtál legutóbb, azokhoz nem kell pszicholpatának lenni, azok egyszerű, hétköznapi bunkóságok. Fel sem ér az éveken keresztül történő, kiszámított pszichopata általi testi-lelki szadizmushoz, melyet végtelen unalmában (nem pusztán érzéketlensége okán) tesz az, aki valóban pszichopata / szocipata. De még a borderline személyiségzavar is sokkal durvább annál, mint ami példákat említettél.

Nem beszélve, hogy a borderline és a pszichoptia: tünetegyüttesek. Sok-sok elmebeteg tényező együttállása. Egy-két fajta bunkóság miatt nem lesz valaki pszicopata, sőt, nem akármilyenek együttállása okozza... Írtam erről itt mint áldozat:

szept. 14. 19:59

ÉS folytatásában:

szept. 14. 20:15

Továbbá itt is:

szept. 23. 00:18

24>25>26

Sok szerencsét a reinkarnációkhoz. Ezek szerint a jelenlegi életünkben lemondhatunk a nyugalomról meg a boldogságról.

"Annyit még megjegyeznék, hogy a példák, melyeket írtál legutóbb, azokhoz nem kell pszicholpatának lenni, azok egyszerű, hétköznapi bunkóságok. Fel sem ér az éveken keresztül történő, kiszámított pszichopata általi testi-lelki szadizmushoz, melyet végtelen unalmában (nem pusztán érzéketlensége okán) tesz az, aki valóban pszichopata / szocipata. De még a borderline személyiségzavar is sokkal durvább annál, mint ami példákat említettél."

Hát ez nagyon érdekes. Akkor tegyük fel, hogy én egy olyan faluból jöttem, ahol az apák veszik el a lányok szüzességét 12 éves korukban és minden fiút 16 éves korában metél körül a helyi gyógyító egy konyhakéssel. Ez a szokás. Szóval ez amit te betegségnek tartassz az semmi, mégcsak nem is bántás.

Akkor minek van ez a Szülő-gyermek kapcsolat fórum?

27.

Csak az első találat a gugliban: [link]

Mondja ez a cikk, hogy súlyos bűntettet kell elkövetni ahhoz, hogy valaki pszichopata legyen? Igen, ha elkövet valamit akkor vizsgálják, de ha nem követ el bűntettet akkor csak egy bunkó.

Normális ember erőszakol bárkit, bármit?

Vagy most az következik, hogy ez cikk nem elég szakmai?