Elítélendő lenne, ha nem szólnék az összes bevételemről a szüleimnek, miközben eltartanak miközben egyetemre járok?

Szerintem le kellene ülnöd a szüleiddel és tök őszintén megbeszélni ezt, amit nekiknk is írtál, persze azt a részt kihagyva, hogy eltitkolod a bevételeid. Azt gondolom, hogy ők is Te is nehéz helyzetben lehettek, de akárhogy is azért téged támogatnak, szerintem önűállóságra akarnak nevelni tényleg. Tök jó fejek lehetnek amúgy.

Azt hiszem mindkét oldalról engednetek kellene és valami másban megállapodni valahol fél úton, hogy lássák ők is hogy önállósodsz ami tők jó, persze valamennyivel vegyék vissza a támogatást ha keresel, de azért koplalnod se keljen már. Szerintem, ha valamekkora százalékban mondjuk a kereseted 50%-ával csökkentenék a támogatásodat ilyenkor, az elfogadhatóbb lenne szerintem nekik is.

Mert értem én a szándékot hogy mit szeretnének, csak most egyrászt ott van a dilemma hogy letagadod. Aztán ha nem ott van a dilemma, hogy igazából ha dolgozol, vagy ha nem gynaannyi pénzed lesz. Azt nekik is érdemes bellátni, hogyha jobban tudnak motiválni, ha azért van értelme megdolgozni azért a szalámiért. Persze így csökkentenéd a terhüket ami egy klassz dolog, de Te magad nem éreznéd át, hogy van értelme dolgozni, mert ugyanúgy a gazdaságos párizsit ennéd.

Kedvesen szeretetteljesen de próbálj nekik érvelni, ehhez a zsebükben sem kell turkálnod.

#20 Amúgyis pénzbe kerül a gyerek. Gimi alatt is, egyetemmel max a lakhatás változik meg, az se horribilisen, ha koli. Ráadásul a pénzen való problémázás azelőtt felmerült, hogy kilátásba került, hogy az apuka elveszíti a munkáját.

Meg az anyuka elmondása alapján rosszul élnek, de nem tudni mennyire gáz a helyzet.

Az lenne a normális, ha beavatnák a gyereket értelmesen, hogy ennyi fér bele nekik, szülőknek kényelmesen, a többit oldja meg, nem pedig az, hogy inflációval nem törődve mindig ugyanannyira egészítik ki a 4-6 heti appanázst.

Szerintem számold ki a havi fix kiadásaidat koli, közlekedés, netdíj, stb, és tedd eléjük, mennyi jut kajára, és mennyi kellene, hogy jóllakjál.

Utána beszéljétek meg, hogy tudnak - e még támogatni, és mennyi az annyi, hogy mire számolj.

Mennyit kell dolgoznod, hogy megélhess.

Valahogy nekem az jött át, hogy vagy nincsenek tisztában az egyszemélyes háztartás drágaságával, vagy rosszabb esetben erejüket meghaladja a tisztességes támogatásod, de maszatolnak.

Mindkét esetben jobban jársz, ha inkább kevesebbet, de azt rendszeresen küldenek. Max nem jársz ezentúl haza.

Mondjuk ha otthon jóltartanak, és vihetsz is hazait, akkor lehet a maradás nem hoz hasznot, de ezt te tudod.

Elvileg nem vagyok a titkolózás híve, de ha tőlük se kapsz korrekt információt a helyzetükről, akkor nem várhatnak mást maguk se, és megértelek.

Üdv, a felnőttek világában. Teljesen jó logika, hogy még le sem esett a tojáshéj a seggedről, de már azon agyalsz, hogyan harapj abba a kézbe, ami etet.

Egyébként elég régóta kínlódsz már ezen a kérdésen. Szerintem vagy ezerszer írták ki erről kérdést. Mi lenne, ha agonizálás helyett többet dolgoznál? --> Több pénz --> Keveseb agonizálás

#29 Ja, mert nappali mellett olyan easy többet dolgozni. Mellesleg ha a munkájával meg az ösztöndíjával kevesebbet keres, mint amit a szülei szerint be kéne osztania hétre 4-6, akkor nem több pénze lesz, hanem ugyanannyi, csak abból kevesebb szárnazik a szüleitől.

Azt meg ne minősítsük már a szülei hátbaszúrásábak, hogy huszonévesen szeretne normálisabban étkezni.

Ha tényleg ekkora gondot okoz a szülőknek, akkor mondják meg, hogy ennyi meg ennyi fér bele, és pont, a többit oldd meg. Nem az, hogy hát belefér, hogy 100 ezret adunk a 10k ösztöndíjad mellé, de ha mondjuk 40k-t kapnál, akkor mi már csak 60-at köldünk (csak példa random számokkal). És a kérdés alapján ez a hozzáállás hamarabb is jelen volt, nem csak akkor változott, amikor felmerült, hogy apuka elveszti a munkájat.

Ez így nonszensz. Szülőként ne vállalja túl magát, meg ködösítgessen. Mondja meg, hogy mennyit tud adni, ami nem kényelmes, és azt tartsa, ha lehet, szintén nem bármi áron, ha gáz van vegyen vissza beszéljék meg, de ne az legyen már az indok, hogy hát a gyerek többet keres.