Az apám miért ilyen gátlástalan? Reggelizek, erre már korán reggel malac módjára büfög, befingott az asztalnál is, és olyan büdös volt, majd ment a wc-re tovább durrogtatni és büdösíteni.

6# az, hogy más bunkóbb, nem ment fel. Írtam, hogy tulajdonképpen igazad van.

Viszont a fecskegatyás vizionálásod értelmetlen és frusztrált belsőre enged következtetni.

#11

Nem tudok erre mit mondani :)

Számomra ott kezdődik az igénytelenség,( a fecske gatyánál) valamiért a rendszer váltás előtti gyári melósokat így képzelem el. Művészetit végeztem, vizuális vagyok 😂😂😂

Új válaszoló vagyok:13-as,a rendszer váltás előtti gyári munkások nagy többsége igénytelen volt,főleg ha a ma elvárt viselkedési formát nézzük.

Kérdező:az apád bunkó,ezen nincs mit szépíteni.

#15

"Aki itt prolizol szerintem még a szó jelentésével sem vagy tisztában"

"A hétköznapok során napjainkban a proli kifejezést leggyakrabban közönséges, műveletlen, igénytelen, szegény értelemben használják a társadalmilag alacsony státuszú személyekre."

Ez szerinted a gyermeke étkezése közben böfögő, fingó apukát jellemzi szerinted?

A nagy gyári munkásokat prolizók még a rendszerváltást sem tudják rendesen leírni. Édesanyám a 80-as években ruhagyárban dolgozott.

Se proli nem volt, sem igénytelen.

Hosszú kapcsolatban elengedi magát az ember, bár jobb esetben nem ennyire.

Kezdetben mindenki makulátlannak próbál mutatkozni a másik előtt, de idővel láttok-hallotok egymástól pár dolgot. Előbb-utóbb látni fog a barátod zsíros hajjal, te látod majd őt undorítóan enni, látjátok egymást unottan, idegesen, idegesítően, látjátok egymás személyiségének rosszabb oldalát megnyilvánulni. Aztán ahogy leolvad a másikról a tökéletesség máza, úgy nyugodtabban is mutatjátok ki a saját tökéletlenségeteket.

Legrosszabb esetben, ha öngerjesztővé válik a folyamat, és belefásulnak az életbe, odáig fajul a dolog, hogy az ember pont a párjával hozza a legrosszabb formáját, és mindenfélét megenged magának, amit bárki mással szemben nem (kivéve a gyerekkel, aki ebben valahogy "nem számít külön személynek"). Például a minden gátlás és szégyenérzet nélküli undorítóságot (mint apád), vagy az idegbeteg pattogást, mikor már semmiért nem tud szépen szólni, semmire nem tud szépen válaszolni. Ez akkor jön el, mikor már mindenkinek elege van a másikból, csak egy idegesítő kolonc a nyakán, és halálosan unja az életét, meg "azt az undorító, mogorva hülye fszt, akivel ugyan minek kéne kedvesnek lenni", meg azt a "rikácsoló, idegbajos hülye pcsát, aki előtt ugyan minek visszatartani a fingot". Legjobb esetben csak annyit szólnak egymáshoz, amennyit nagyon muszáj, és inkább elfordított fejjel hajtják a mókuskereket.

Szoktam rá gondolni, hogy remélem, mi sosem jutunk idáig a férjemmel.

Anyád nem ment volna hozzá, ha apád már az elején ilyen. Csak már belefásult és leszarja. Megvárja míg elhúz otthonról, legalább addig sem ott fingadozik.

"Ha nevet az üveg tigrisen, akármit mondasz egy igénytelen majom proli lehet...."

Na nálam pl. a proliság ott kezdődik, ha valaki az összetett szavakat külön írja, tulajdonneveket pedig helytelenül. A csúcs, ha egy szóban két hibát is ejt.

Az "Üvegtigrisen" meg a "fapumán" a maga idejében pont egy idétlen egyetemista banda vihogott fakutya módra 20 éve egy görög utazáson 16 órán keresztül. Azóta nem megyek társas utazásra. 😥