Szülők, mit szólnátok, ha a gyereketek otthagyná az egyetemet, mert nem bírja a távolságot, ès helyette egy közelebbi egyetemen kezdené ugyanazt a szakot?

Örülnék neki mert így nem hajszolja magát még az odautazásal is!

Az meg,hogy nem olyan neves senkit sem érdekel. Nem attól lesz valaki értékes ember a szakmában mert ide meg, ide járt... Az elért eredményei fognak számítani meg,hogy van e normális értékrendje.

Egyáltalán nem mindegy hol végzel, egyes egyetemeknek nagyobb presztízse van, hiába hangoztatják egyesek, hogy mindegy.

Ha az érzelmi leválás nem megy, az se a legjobb hír, de a szülők nyilván örülnek, hogy többet látják a gyereket.

#10 Adom ezt a pofátlan stílust("Az azer nem ugy van szulokem."), miközben minimum középkorú szülőnek gondolsz. XD

Én egyetemista vagyok right now. Én is váltottam már szakot és intézményt évekkel ezelőtt. Matek+valami tanáriról matek bsc-re. Kérvényt kellett írnom, kellett az elfogadtatni kívánt tárgyaimnak a tanterve(vagy mije), ahol 80% egyezés volt, az el lett fogadva. Talán 2 tárgyam nem. Több embert ismerek, aki váltott már, és annak nem jött össze, aki elcseszett valamit a folyamat során.

De egyébként meg, ha feltesszük, hogy lehetetlen a kreditelfogadtatás, akkor is az adott egyetemista dolga, hogy bevállalja-e a váltást. Felnőtt ember. Ha szülőként eltartom, nekem kisebb költség, ha közelebb van. Max teszek olyan kikötést, hogy a váltás miatt túlcsúszott évek alatt nem támogatom, de ezen kívül nem sok hatásköröm lenne egy felnőtt ember felett. Ha meg már önellátó, akkor ennyi sem.