Rossz gyermekkorod volt?

Első körben sajnálom, hogy ilyen gyerekkorotok volt! Remélem sikerült jobb emberré válnotok mint a szüleitek.

Nekem inkább vegyes volt. Vannak szép emlékeim, de vannak nagyon rosszak is és van amivel még mindig küzdök.

Anya nevelőintézetbe akart adni, apának olyan' ügyei voltak (nők, prostik, erőszakosság, rendőrségi). Anya korán meghalt. Apa utána inni kezdett, sokat ivott. Velem soha nem bánt rosszul. Az elején többet foglalkozott velem, utána már kevesebbet aztán egyre kevesebbet.

Egyébként 3 évesen elkerültem a nagyihoz, tehát kis emlékeim vannak az erőszakosságból, de rendszeresen jártunk ki apához. De én sem vagyok hülye, össze raktam így utólag a képeket. Aztán mire rendes élete lett volna arra meghalt. De jobb is ,mert ágyhoz lett volna kötve. Az utolsó emlékem az az hogy a korházban ott fekszik tehetetlenül, alig tud beszélni. És már a lelkiismeretem hogy nem mondtam neki hogy szeretlek. Annyira bánom hogy nem voltunk együtt eleget.

Mint írtam 3 évesen elkerültem (egy faluban laktak egyébként) a nagyihoz. Nem is lett volna rossz, ha a nénnyéim nem ott laknak. Nem nagy korkülönbséggel akkor voltak a húszas éveikben. Az elején kevés veszekedés volt, Után egyre több.

Volt hogy majdnem egymásnak mentek. Ha én hisztiztem (gondolom tudjátok milyen egy gyerek és egy problémásabb) akkor hergeltek. Halál komolyan egy gyereket később egy kamaszt, amikor valami miatt borult a bili hergeltek. Később amikor nagyobb lettem, kiskamasz nagy kamasz, akkor érzékeny voltam érzékenyebb mint az átlag. Mindig azt kaptam meg, sírással nem oldasz meg semmit. Sokszor már zokogtam hogy hagyjanak már békén...én nem tudom honnan eredt de régen is (és sajnos most is) sok lelki bajom volt. Mondjuk valószínű ezek miatt.

Aztán jött a "leszarom" időszak. Ott már azért sokat kellett tenniük hogy kihozzanak a sodromból, de még így is sikerült. Utáltam ott élni. Kb az utolsó 5-10 évben minden egyes nap hallgattam a veszekedeseket. Ohh hát amit az anyjuknak mondtak, ugye a nagyinak. Még jobbak voltak mint ahogy néha viselkedtek, viselkednek. Az egyik: dögölj meg, köcsög, te kva, undorító vagy, költözz el te(úgy hogy övé a ház fele és haszonélvezeti joga van benne), egész nap a gépet nyomod (aha, meg mellette utánuk takarított, később pedig takarítottunk, mert nem akartam hogy O csinLja ezért megcsináltam én). Az utolsó egy -ket évben minden nap veszekedésrs ébredtünk. Tudjátok mi volt a válasz, amikor az volt mondva hogy hát a másik még lehet hogy aludna? Majd visszaalszik később, van rá ideje. Meg is lehet nézni egyébként milyen a lakás amióta nem vagyok ott és a nagyi lerobbant (olyannyira hogy az életéért küzd, persze most mindenki sopánkodik). Segítek milyen, undorító és büdös.

Komolyan szakadna rájuk az egész. Ha meghal és lesz belőle részem, alig várom hogy tátogjanak mint hal a szatyorban hogy honnan fizetik ki...

Mindenesetre aki nem tud gyereket nevelni, szabad elvűen rossz, rosszindulatú mint egy rohadt alma, iszákos, drogos az NE vállaljon gyereket mert az lesz a vége hogy a szegény gyereken csattan minden, utána még még felnőttként is cipeli a terhet.ja és még utána is mindenki csak pislog, meg mutogat ujjal a másikra.

Alapvetően jó volt, kivéve az a része mikor átlag heti egyszer az anyám belekötött valami jelentéktelen dologba és addig szekált, amíg nem kezdtem bőgni. Ilyen volt pl 9 éves korom körül, hogy a felvert fehérjét nem szépen óvatosan kezdtem el keverni alulról felfelé a többi cuccba, hanem valahogy máshogy, meg mikor hármast hoztam felvázolta, hogy lesz így belőlem takarítónő, ami szerinte egy végtelenül szégyenletes dolog (az a vicc, hogy gimi végéig kitűnő voltam, majd egy évig egyetem mellett takarítottam :) ), meg néhány helyre nem engedett el, de nem volt képes azt mondani, hogy nem mehetek, sőtt, meg is engedte, majd napokig szekírozott a rémtörténeteivel, a félelmeivel és elérte, hogy sokszor én mondjam, hogy nem megyek...

14 éves koromig amúgy úgy nézett ki egy átlagos napom, hogy megcsináltam a leckét és mentem ki a többiekkel "bandázni" a faluba, este meg tanultam, ha kellett. A gimi egy szívás volt, mert sokat kellett ingázni és az osztályom többsége gazdag gyerek volt, akik bár nem nagyon bántottak, én mégis szégyeltem magam...

Annál rosszabb. Pl az átlag borzalmas szorozva 10.

Nem szüleim neveltek.

Apámmal nem tartom a kapcsolatot.